hirdetés
| k betű | |
Lapozás: 1-50 ... 401-450 | 451-500 | 501-550 ... 2501-2540 | |
| kellemes | adj. 1. plăcut; kellemes idő timp plăcut; 2. kellemes ünnepeket! sărbători fericite!; 3. agreabil; kellemes ember om agreabil |
| kellemetlen | adj. 1. neplăcut, urât; kellemetlen szag miros neplăcut; 2. dezagreabil, neplăcut; kellemetlen társaság societate dezagreabilă |
| kellemetlenkedik | vb. intr. a pricinui (sau a face) cuiva neplăceri |
| kellemetlenség | s. 1. neplăcere f., neajuns, necaz n.; 2. neplăcere, necaz; kellemetlenséget okoz valakinek a face neplăceri cuiva; 3. (kellemetlen dolog) lucru n. neplăcut; kellemetlenségeket mond valakiről a spune lucruri neplăcute despre cineva |
| kellemetlenül | adv. neplăcut |
| kellet | vb. tr.: kelleti magát a căuta să placă |
| kelletlen | adj. (nem kívánt, kényszeredetten fogadott) nedorit, neplăcut, indezirabil |
| kelletlenül | adv. (kényszeredetten) fără plăcere |
| kellő | adj. 1. potrivit, oportun; kellő időben în momentul oportun; 2. cuvenit; kellő mértékben în măsură cuvenită |
| kellőképpen | adv. (aşa) cum trebuie, (aşa) cum se cuvine |
| kelme | s., text. stofă f. |
| kelmefestő | s. 1. (iparos) vopsitor, boiangiu m. 2. (műhely) vopsitorie, boiangerie f. |
| kelt1 | vb. tr. 1. (alvásból) a trezi, a deştepta; 2. fig. (új) életre kelt a trezi la viaţă, a învia; 3. fig. a stârni, a produce; bámulatot kelt a stârni admiraţie; 4. fig. a face; feltűnést kelt a face senzaţie; 5. fig. a trezi; gyanút kelt a trezi bănuială; reményt kelt valakiben a trezi speranţa (în cineva); 6. fig. a insufla; bizalmat kelt a insufla încredere |
| kelt2 | adj. (tészta) dospit |
| kelta | I. adj., ist. celtic. - II. s. celt m. |
| kelte1 | s. răsărit n.; a hold kelte răsăritul lunii |
| kelte2 | s. data f.; leveled kelte data scrisorii tale |
| keltet | vb. tr. a pune la clocit |
| keltetés | s. incubaţie f. clocirea f. (sau clocitul n.) ouălor; kotlóssal való keltetés clocire cu cloşcă mesterséges keltetés incubaţie artificială, clocitul artificial al ouălor |
| keltetőallomás | s., agr. staţiune f. de incubaţie |
| keltetőép | s. incubator n. |
| keltez | vb. tr. a data, a pune data pe ... |
| keltezés | s. 1. datare f.; 2. (iraton, levélen) dată f. |
| kém | s. 1. peior. spion m.; 2. rar (titkos megfigyelő) spion |
| kémcső | s., chim. eprubetă f. |
| kemence | s. cuptor m. |
| kemény | adj. 1. tare; kemény föld pământ tare; kemény, mint a kő tare ca piatra; 2. tare; kemény labda minge tare; 3. kemény íny palat dur; 4. kemény vászon pânză aspră; 5. kemény kötésű könyv carte cartonată; 6. kemény tojás ou răscopt, ou fiert tare; 7. kemény víz apă dură; 8. fin.; kemény valuta valută forte; 9. fig. (nehéz) greu; kemény feladat problemă grea; 10. fig. (zord) aspru; kemény fagy ger aspru; kemény tél iarnă aspră |
| kémény | s. coş, horn n. |
| keményedés | s. 1. (kenyéré) întărire f.; 2. (bőrkeményedés) bătătură f. |
| keményedik | vb. intr. a se întări |
| keményfa | s. lemn n. de esenţă tare |
| keményfejű | adj. (konok) încăpăţânat, îndărătnic |
| keményfém | s., tehn. metal n. dur |
| keményít | vb. tr. 1. a întări; 2. (ruhát) a scrobi, a apreta |
| keményítő | 1. chim. amidon n. 2. (ruhához) scrobeală f. |
| keménykezű | adj. (erélyes) cu mâna de fier |
| keménykötésű | adj. (erős testalkatú) bine legat, robust |
| keménység | s. 1. duritate f.; 2. (szívósság, kitartás) rezistenţă f.; 3. (szigor, erély) severitate, asprime f.; az apa keménysége asprimea tatălui |
| kéményseprő | s. hornar, coşar m. |
| kémia | s. (vegytan) chimie f. |
| kémiai | adj. chimic; kémiai reakció reacţie chimică |
| kémikus | s. (vegyész) chimist m. |
| kémkedés | s. spionaj n. |
| kémkedik | vb. intr., peior. a spiona, a face spionaj |
| kémlel | vb. tr. a scurta, a privi cercetător (sau atent) |
| kemoterápia | s., med. chemoterapie, chimioterapie f. |
| kémrepülőgép | s., publ. avion n.de spionaj |
| kémszer | s., chim. reactiv m. |
| ken | vb. tr. 1. a unge; 2. tehn. a gresa, a unge; 3. fig., pop. (másra hárít, fog) a da, a arunca, a pune; testvérére ken a hibát a arunca vina asupra fratelui său; 4. fig., fam. ken valakit, keni (vkinek) a markát (sau a tenyerét) a mitui pe cineva |
| kén | s., chim. sulf n., pucioasă f. |