hirdetés


magyar-román szótár

új keresés


k betű

Lapozás: 1-50 ... 2051-2100 | 2101-2150 | 2151-2200 ... 2501-2540

koszorúér  s., anat. artere f. pl. coronare
koszorúér-elmeszesedés  s., med. sclerozarea f. arterelor coronare
köszörűs  s. tocilar m.
koszos  adj.
1. med. vet. răpănos;
2. fam. (piszkos, szennyes) jegos
koszt  s., fam. (étkezés, élelem) mâncare f.; sokba került a koszt mâncarea a fost scumpă
kosztol  vb. intr., fam. (étkezik vhol) a lua masa
kosztüm  s. taior, costum n.
köt  vb.
I. tr.
1. a lega (de ...);
2. (kévét, könyvet) a lega;
3. a pune; kötényt köt a-şi pune şorţ;
4. (pl. pulóvert) a tricota;
5. (pl. kosarat) a împleti;
6. (szerződést) a contracta, a încheia;
7. (üzletet) a încheia;
8. fig. (barátságot) a lega. -
II. intr.
1. a împleti;
2. a tricota
kotangens  s., mat. cotangentă f.
kötbér  s., jur. penalitate f., clauză f. penală
köteg  s.
1. (pl zöldség) legătură f., mănunchi n.;
2. (papír) teanc n., legătură
köteked|ik  vb. intr. a se certa mereu, a căuta (cuiva) pricină, pop. a se cârcoti
kötekedő  s. cârcotaş m.
kötél  s. frânghie, funie f.
kötelék  s.
1. legătură f.;
2. of. cadru n.;
3. mil. formaţie f.
köteles1   adj.
1. pret. (kötelező) obligatoriu;
2. jur. köteles rész parte legală (din moştenire);
3. (kötelezett) obligat, dator
köteles2   s. (kötélgyártó) frânghier m.
kötelesség  s. datorie; obligaţie f.
kötelességérzet  s. simţul n. datoriei
kötelességtudó  adj. conştiincios
kötelez  vb. tr. (şi intr.)
1. a obliga; kötelez valakit valamire a obliga pe cineva la ceva;
2. kötelezi magát valamire a se obliga la ...
kötelező  adj.
1. obligatoriu;
2. (öltözet) de rigoare
kötelezvény  s.,jur. obligaţie f.
kötélhágcsó  s. scară f. de frânghie
kötélhúzás  s.
1. sp. tragere f. de funie;
2. fam., publ. (hatalmi vetélkedés) rivalizare f. (pentru obţinerea puterii)
kötény  s. şorţ n.
kötés  s.
1. legare f., legat n.;
2. tricotat n.;
3. (seben) bandaj, pansament n.
4. (könyvé) legătură f.;
5. (több dologé) legătură
kötet  s. volum n.
kötetlen  adj.
1. nelegat;
2. fig. liber
kotkodácsol  vb. intr. a cotcodăci
kotlik  vb. intr. a cloci
kotlós(tyúk)  s. cloşcă f.
kotnyeles  adj., fam. înfigăreţ, băgăreţ, băgăcios
kotnyelesked|ik  vb. intr., fam. a-şi băga nasul în toate
kötőjel  s., lingv. liniuţă f. de unire, cratimă
kötőmód  s., lingv. (modul) conjunctiv n.
kötőnő  s. tricoteză f.
kotor  vb.
I. tr.
1. (mélyedést, gödröt) a excava;
2. (medret) a draga. -
II. intr., fam. (zsebében) a (se) scociorî, a se scotoci
kotorászik  vb. intr., fam. a scotoci
kötőszó  s., lingv. conjuncţie f.
kötőszövet  s., anat. ţesut n. conjunctiv
kötött  adj.
1. (kosár) împletit;
2. (blúz) tricotat;
3. (könyv) legat, compactat;
4. fin. kötött deviza gazdálkodás sistem de îngrădire a operaţiunilor cu devize;
5. lingv. kötött hangsúly accent fix;
6. lingv. kötött szórend topică fixă
kötöttáru  s., text. tricotaj n.
kötöttfogású  adj., sp.: kötöttfogású birkózás lupte greco-romane
kötőtű  s. ac n. de împletit, andrea f.
kötöz  vb. tr.
1. a lega;
2. (sebet, sebesültet) a bandaja, a pansa
kotrógép  s., tehn. excavator n.
kotróhajó  s., tehn. dragă f.
kötszer  s. pansament n.
kotta  s., muz. note f.