hirdetés
magyar-román szótár
| k betű | |
Lapozás: 1-50 ... 1501-1550 | 1551-1600 | 1601-1650 ... 2501-2540 | |
| kiterjedés | s. 1. fiz. (testeké) dilatare; dilataţie f.; 2. fig. (mozgalomé) extindere f.; 3. (területé) întindere f.; 4. (dimenzió) dimensiune f. |
| kiterjedt | adj. 1. întins; 2. fig. vast, amplu |
| kiterjeszked|ik | vb. intr. a se întinde; a se extinde |
| kiterjeszt | vb. tr. a întinde |
| kitermel | vb. tr. 1. (ásványt) a extrage; 2. (bányát, erdőt) a exploata |
| kitermelés | s. 1. (ásványé) extragere f.; 2. (bányáé, erdőé) exploatare f. |
| kitermelő | I. adj. 1. (ipar) extractiv; 2. (vállalat) exploatator. - II. s. exploatator m. |
| kitérő | I. adj. 1. care se dă la o parte; 2. kitérő válasz răspuns evaziv. - II. s. 1. ferov. linie f. de garaj; 2. (úton) ocol n. |
| kitervel | vb. tr. a plănui, a pune la cale |
| kitessékel | vb. tr. a pofti (pe cineva) afară |
| kitesz | vb. tr. 1. (vhová) a pune; a expune; 2. (vhonnan) a scoate; nem teszi ki a lábát a házból a nu-şi scoate piciorul din casă; 3. (vminek) a expune; kiteszi magát valaminek a se expune la ceva; 4. (írásjeleket) a pune; 5. (összeg vmennyit) a se urca la ...; mennyit tesz ki? cât face? |
| kitilt | vb. tr. 1. (vkit vhonnan) a interzice cuiva să intre; 2. (lakhelyről) a expulza |
| kitin | s., biol., chim. chitină f. |
| kitipeg | vb. intr. a ieşi cu paşi mărunţi |
| kitisztít | vb. tr. a curăţa |
| kitódul | vb. intr. a năvăli din …, a ieşi buzna |
| kitol | vb. tr. 1. a împinge afară; 2. (határidőt) a amâna, a prelungi; 3. fig., fam. kitol valakivel a păcăli pe cineva, a juca cuiva o festă |
| kitold | vb. tr. (kellő mértékben megtold) a înnodi |
| kitoloncol | vb. tr. a expulza |
| kitölt | vb. tr. 1. (folyadékot) a vărsa, a turna; 2. (hézagot) a umple; 3. (űrlapot) a completa; 4. (büntetést) a executa |
| kitöm | vb. tr. 1. (pl. párnát) a umple; 2. (állatot) a împăia |
| kitör | vb. I. tr. 1. (ablakot) a sparge; 2. (vminek a hegyét) a rupe; 3. kitöri a karját a-şi rupe braţul; kitöri a nyakát a-şi frânge gâtul. - II. intr. 1. (tűzhányó, szonda) a erupe; 2 . fig. (háború) a izbuc-ni; 3 . fig. zokogásban tör ki a izbucni în plâns |
| kitör|ik | vb. intr. 1. (ablak) a se sparge; 2. (a ceruza hegye, testrész) a se rupe |
| kitörés | s. (vulkáné, szondáé) erupţie f. |
| kitöröl | vb. tr. 1. a şterge; 2. (szót) a tăia, a şterge |
| kitudód|ik | vb. intr. (titkolt dolog) a se afla; fig., fam. a transpira |
| kitűn|ik | vb. intr. 1. (vmiben) a se distinge, a se evidenţia; 2. (vmiből) a reieşi |
| kitűnő | adj. 1. strălucit, excelent; 2. superior; kitűnő minőség calitate superioară; 3. (tanuló) eminent |
| kitüntet | vb. tr. 1. (rendjellel) a decora; 2. (bizalmával, barátságával) a onora; 3. pret. kitünteti magát a se distinge, a se evidenţia |
| kitűz | vb. tr. 1. (jelvényt) a pune, a prinde; 2. (zászlót) a arbora; 3. (helyet) a indica, a marca; 4. (időt, díjat) a fixa, a stabili |
| kiugr|ik | vb. intr. 1. a sări (din ...); 2. (vmi térben) a ieşi (în afară) |
| kiugraszt | vb. tr. a face (pe cineva) să sară afară (din ascunzătoare) |
| kiugrat | vb. I. tr. (kiugraszt) a face (pe cineva) să sară afară (din ascunzătoare). - II. intr. (lovas) a ieşi de undeva făcând calul să sară |
| kiürít | vb. tr. 1. (poharat) a goli; 2. (helységet) a evacua |
| kiürül | vb. intr. a se goli |
| kiút | s. ieşire, scăpare f. |
| kiüt | vb. I. tr. (bokszban) a cnocauta. - II. intr. 1. (tűz) a izbucni; 2. (bőrön folt, kisebb hólyag) a erupe; 3. fig., fam. a ieşi; rosszul üt ki a ieşi rău |
| kiutal | vb. tr. (ügyintéző szerv) repartiza (cuiva ceva) |
| kiutasít | vb. tr. (országból) a expulza |
| kiütés | s. 1. sp. (bokszban) cnocaut n.; 2. med. erupţie |
| kiuzsoráz | vb. tr. a exploata |
| kivág | vb. tr. 1. a tăia; 2. (pl. képet, cikket) a decupa; 3. (pl. ruha nyakát) a răscroi; 4. fig. kivágja magát a se descurca |
| kivágás | s. 1. tăiere f.; 2. (képé, cikké könyvből) decupare f.; 3. (ruhán) decolteu n., răscroiala f. |
| kiváj | vb. tr. 1. a scoate; kivájja a szemét a scoate ochii; 2. (üreget alakít vmibe) a scobi |
| kivál|ik | vb. intr. 1. a se remarca, a se distinge, a se evidenţia; 2. (csoportosulásból) a ieşi |
| kiválaszt | vb. tr. 1. a alege; 2. biol. (mirigy) a secreta |
| kiváló | adj. 1. (eredmény) remarcabil; 2. (minőség) superior; 3. (személy) distins, eminent; 4. deosebit; kiváló tisztelettel cu deosebită stimă |
| kiválogat | vb. tr. a alege; a selecta |
| kivált | vb. tr. 1. (vevény ellenében) a scoate; 2. (foglyot) a răscumpăra; 3 . fig. (vmilyen érzést) a stârni, a suscita |
| kiváltképpen | adv. mai ales, mai cu seamă, îndeosebi |
