hirdetés
e betű | |
Lapozás: 1-50 | 51-100 | 101-150 | 151-200 ... 1801-1823 | |
egybevágóság | s., geom. congruenţă f. |
egybevet | vb. tr., pret. (összevet) a colaţiona, a confrunta |
egyéb | pron. 1. alt m. sg., altă f. sg.; alţii m. pl., alte f. pl.; alma, körte és egyéb gyümölcsök mere, pere şi alte fructe; 2. altceva; egyebet nem tehetek altceva nu pot face; 3. nem egyébért nu de alta |
egyébként | adv. de altfel, altminteri, încolo |
egyed | s. 1. zool., bot. individ m.; 2. şt., pret. (egyén) individ, ins m. |
egyedfejlődés | s., biol. ontogeneză, ontogenie f. |
egyedül | adv. 1. (magánosan) singur; 2. (csupán, kizárólag) numai |
egyedülálló | adj. 1. care trăieşte singur; egyedülálló nő femeie singură; 2. publ (példátlan, páratlan) unic; egyedülálló eset un caz unic |
egyedüli | adj. (egyetlen) singur |
egyedüllét | s. (magányosság) singurătate f. |
egyeduralkodó | s., ist. autocrat m. |
egyeduralom | s., pret. autocraţie f., absolutism n. |
egyelőre | adv. deocamdată, pentru moment |
egyemeletes | adj. cu un etaj |
egyén | s. 1. fil. individ m.; 2. of (személy) persoană f.; polgári egyén persoană civilă |
egyenáram | s., electr. curent m. continuu |
egyenérték | s. 1. ec. contravaloare f., echivalentă n.; 2 . chim. echivalent; mechanikai egyenérték echivalent mecanic |
egyenes | I. adj. 1. drept; egyenes vonal linie dreaptă; 2. (sima, sík) neted; egyenes fal zid neted; 3. direct; egyenes ágon în linie directă;. - II. s. 1 . geom. dreaptă f.; függőleges egyenes verticală f.; merőleges egyenes perpendiculară f.; 2. sp. (egyenes ütés) directă f. |
egyenesen | adv. 1. drept; egyenesen áll a sta drept; egyenesen előre drept înainte; 2. (közvetlenül, egyenest) direct; egyenesen tőle jövök vin direct de la el |
egyenesszárnyúak | s., entom. ortoptere n. pl |
egyenetlen | adj. 1. (nem egyenletes) care nu e neted, inegal; 2. (szabálytalan ütemű) inegal; egyenetlen fejlődés dezvoltare inegală |
egyenetlenség | s. 1. (vminek egyenetlen volta) neregularitate, asperitate, rugozitate f.; 2. (civódás, súrlódás) neînţelegere, ceartă f.; dezacord n. discordie f. |
egyenget | vb. tr. 1. a netezi, a nivela; a plana; 2. (hozzáigazít) a ajusta, a potrivi; 3 . fig. a netezi; egyengeti valakinek az útját a-i netezi cuiva calea |
egyéni | adj. 1. individual, personal; egyéni akció acţiune individuală; 2. individual; egyéni tanulás studiu individual |
egyénileg | adv. individual, personal |
egyenirányító | s., electr. redresor n. |
egyéniség | s. individualitate, personalitate f. |
egyenjogú | adj., pret. (egyenlő jogú) egal în drepturi |
egyenjogúság | s., pret. egalitate f. în drepturi |
egyenként | adv. unul câte unul m., una câte una f. |
egyenleg | s., com. sold n. |
egyenlet | s., mat. ecuaţie f. |
egyenletes | adj. 1. neted; egyenletes felület suprafaţă netedă; 2. uniform; fiz. egyenletes mozgás mişcare uniformă |
egyenlít | vb. intr., sp. a egala |
egyenlítő | s., geogr. ecuator n. |
egyenlő | adj. 1. egal; egyenlő erők forţe egale; egyenlő félként pe picior de egalitate; 2. geom. egyenlő szögek unghiuri egale; egyenlő oldalú cu toate laturile egale, echilateral; egyenlő szárú isoscel |
egyenlőség | s. egalitate f. |
egyenlőségjel | s., mat. semnul n. egalităţii, semn de egalitate |
egyenlőtlen | adj. inegal |
egyenrangú | adj. egal |
egyenruha | s. uniformă f. |
egyenruhás | adj. în uniformă |
egyensapka | s. chipiu n. (de uniformă) |
egyensúly | s. echilibru n. |
egyensúlyoz | vb. intr. a echilibra |
egyértelmű | adj. 1. univoc; egyértelmű válasz răspuns univoc; 2. monosemantic, cu un singur sens; egyértelmű szó cuvânt monosemantic |
egyes | I. adj. 1. unu; egyes szám numărul unu; 2. cu numărul unu; egyes autóbusz autobuzul cu numărul unu; 3. (némely, bizonyos) unele, anumite; egyes esetekben în anumite cazuri; 4. lingv. singular; egyes szám harmadik személy persoana a treia singular. - II. s. 1. mat. unu n. írj egy egyest! scrie un unu!; 2. învăţ, (nota) unu; 3. sp. simplu n.; női egyes simplu femei |
egyes-egyedül | adv. 1. (teljesen egyedül) singur, singur-singurel; 2. (csupán) numai |
egyesével | adv. câte unul m., câte una |
egyesít | vb. tr. 1. a uni; egyesítik erejüket a-şi uni puterile; 2. a unifica |