magyar-román szótár

új keresés


c betű

Lapozás: 1-50 ... 401-450 | 451-500 | 501-550 ... 701-734

csillag  s.
1. stea f.; astru m.;
2. poligr. steluţă f., asterisc n.
3. (állat homlokán) stea, steluţă, ţintă f.;
4. film, teatru (sztár) vedetă f.
csillagász  s. astronom m.
csillagászat  s. astronomie f.
csillagászati  adj. astronomic; csillagászati távcső telescop n.
csillaghullás  s., astr. ploaie f. de meteori
csillagjós  s., ist. astrolog m.
csillagjóslás  s. astrologie f.
csillagkép  s., astr. constelaţie f.
csillagos  adj.
1. înstelat;
2. poligr. cu asterisc
csillagszóró  s. (karácsonyfadísz) artificii n. pl.
csillagtalan  adj. fără stele; csillagtalan
égbolt
cer fără stele
csillagtársulás  s., astr. asociaţie f. de stele
csillagtészta  s., cul. steluţe f. pl.
csillagvizsgáló  s., astr. observator n. astronomic
csillagzat  s., astr. constelaţie, zodie f.
csillám  s.
1. min. mică f.;
2. lit. (csillogás) strălucire, sclipire f.
csillámpala  s., min. micaşist n.
csillan  vb. intr. a sclipi; a licări
csillapít  vb. tr.
1. a calma, a alina; a atenua;
2. (éhséget) a potoli, a astâmpăra;
3. tehn. a amortiza
csillapíthatatlan  adj. de nepotolit
csillapító  
I. adj.
1. liniştitor;
2. calmant, sedativ. -
II. s., farm. calmant, sedativ n.
csillapodik  vb. intr.
1. (fájdalom) a se calma, a se potoli, a se atenua;
2. (pl. szél) a se domoli, a se linişti
csillár  s. candelabru, policandru n., lustră f.
csille  s., tehn., mine vagonet n.
csillog  vb. intr. a sclipi, a străluci, a luci
csillogás  s.
1. strălucire, sclipire, lucire f.;
2. fig. pompă; splendoare f.
csillogtat  vb. tr.
1. a face să strălucească;
2. pret. (fitogtat) a etala, a face paradă de ...
csimpánz  s. cimpanzeu m.
csimpaszkodik  vb. intr., fam. (vkibe, vmibe) a se agăţa (de ceva, de cineva)
csinál  vb. tr.
1. a face; mit csináljak? ce să fac?;
2. (készít) a face; bútort csinál a face mobile; kerítést csinál a face un gard;
3. a face, a găti; sültet csinált a făcut o friptură f.
csináltat  vb. tr.
1. (magának) a-şi face la comandă; ruhát csináltat a-şi ace un costum (sau o rochiţă)
2. a pune pe cineva să facă ceva
csinos  adj. arătos, frumuşel
csinosít  vb. tr. a dichisi; csinosítja magát a se dichisi, a se găti
csintalan  adj. zburdalnic, zglobiu, neastâmpărat
csintalankodik  vb. intr. a zburda, a fi zburdalnic, a fi neastâmpărat
csíny  s. ştrengărie, şotie, năzbâtie, poznă f.
csíp  vb.
I. tr.
1. a ciupi, a pişca;
2. a ustura, a înţepa; a füst csípi a szememet fumul îmi ustură ochii. -
II. intr.
1. (csalán) a urzica;
2. (fűszer) a fi iute, a pişca
csipa  s. urdoare f.
csipás  adj. urduros
csipdes  vb. tr.
1. (ujjával) a ciupi, a pişcă;
2. (csőrrel) a ciuguli
csipeget  vb. tr. a ciuguli
csiperkegomba  s. ciupercă f. de câmp (sau de iarbă sau de bălegar)
csipesz  s., med. pensă, pensetă f.
csipke  s. dantelă f.
csipkebogyó  s. măceaşă f.
csipkebokor  s., pop. (vadrózsa) măceş m., răsură f., trandafir m. sălbatic
csipked  vb. tr. a ciupi (de repetate ori), a pişcă (de repetate ori)
csipkelőd|ik  vb. intr. a înţepa cu vorba
csipkerózsa  s., pop., lit (vadrózsa) măceş m., răsură f., trandafir m. sălbatic
csipkés  adj. dantelat