magyar-román szótár

új keresés


o betű

Lapozás: 1-50 | 51-100 | 101-150 | 151-200 ... 851-852

odú  s.
1. (fáé) scorbură f.;
2. (szűk, sötét helyiség) bârlog n.
odvas  adj.
1. (fa) scorburos, găunos;
2. (fog) cariat; pop. găunos
óesztendő  s. (óév) anul m. cel vechi
ógörög  
I. adj. elen; ógörög nyelv elină
- II. s. elen m.
oh  interj. of, o
óhaj  s., pret. (óhajtás) dorinţă f.
óhajt  vb. tr., pret. a dori; mit óhajt? ce doriţi?
óhajtó  adj., lingv. optativ; óhajtó mód modul optativ
ok  s.
1. cauză f.; a betegség oka cauza bolii;
2. motiv n. minden ok nélkül fără nici un motiv;
3. én vagyok az oka eu sunt de vină
ők  pron. ei, ele, dânşii, dânsele
okhatározó  s., lingv. complement n. circumstanţial de cauză
okirat  s. act, document n.
okirat-hamisítás  s. plastografie f., fals n. în acte publice
öklel  vb. tr. (szarvával döf) a împunge, a lovi cu coarnele
öklendez|ik  vb. intr. a icni
oklevél  s.
1. diplomă f.;
2. ist act, document n. alapító oklevél document de întemeiere
okleveles  adj. diplomat, licenţiat
oklevéltár  s., ist. arhivă f.
öklöz  vb.
I. tr.
1. a buşi, a lovi cu pumnul;
2. .sp. (labdát) a boxa (mingea). -
II. intr., sp. a boxa
ököl s. pumn m.
okmány  s., of. document, act n.
okmánybélyeg  s. timbru n. fiscal
oknyomozó  adj., ist. pragmatic; oknyomozó történelem istorie pragmatică
okol  vb. tr. a învinui
ökölvívás  s., sp. box, pugilism n.
ökölvívó  s., sp. boxer, pugilist m.
ókor  s., ist. antichitate f.
ökör  s.
1. bou m.;
2 .fig. (felháborítóan buta személy) bou, dobitoc m.
ókori  adj.
1. antic; ókoritörténelem istoria antică;
2. ir. (régi, elavult) învechit
ökörnyál  s. funigel m.
ökörség  s.,fam. (felháborító ostobaság) nerozie, tâmpenie f.
ökörszem  s.
1. rar (nagy emberi szem) ochi m. foarte mari;
2. ornit. ochiul-boului m., pitulice
okos  adj. deştept, cuminte
okoskod|ik  vb. intr.
1. a specula;
2. peior. a face pe deşteptul
okoz  vb. tr. a cauza, a pricinui, a provoca
okozat  s., şt. efect n.
okozati  adj., şt. cauzal
oktaéder  s., geom. octaedru n.
oktalan  adj., pret.
1. (állat) fara raţiune;
2. (ostoba, meggondolatlan) necugetat, nesăbuit;
3. (ok nélküli, alaptalan) neîntemeiat, fără motiv; oktalan félelem teamă neîntemeiată
oktánszám  s., chim. cifră f. octanică
oktat  vb. tr., of. a învăţa; a instrui
oktatás  s., of. învăţământ n. instrucţie f.
oktatási  adj., of. de învăţământ; de instrucţie
oktatásügy  s., of. învăţământ n.
oktató  
I. adj.
1. instructiv, didactic;
2. (hang) sentenţios. -
II. s. instructor m.
oktáv  s., muz. octavă f.
október  s. octombrie m.
okul  vb. intr. a învăţa; a trage învăţăminte; okulj ebből! să-ţi servească drept învăţătură!
okvetlen(ül)  adv. neapărat
ól  s. coteţ n.
öl1   vb. tr.
1. (embert) a omorî, a ucide;
2. (állatot) a tăia, a înjunghia, a ucide un animal