magyar-román szótár

új keresés


j betű

Lapozás: 1-50 ... 101-150 | 151-200 | 201-250 ... 351-366

jelentkezik  vb. intr. a se prezenta
jelentő  adj.
1. sokat jelentő semnificativ;
2. lingv. jelentő mód modul indicativ
jelentős  adj.
1. important; jelentős esemény eveniment important;
2. (személy) însemnat, de seamă, important; jelentős művész artist însemnat;
3. considerabil, însemnat; jelentős mennyiség cantitate considerabilă
jelentőség  s. importanţă, însemnătate, semnificaţie f.; nincs jelentősége n-are nici o importanţă
jelentőségteljes  adj.
1. (nagy jelentőségű) de mare importanţă;
2. (sokatmondó) semnificativ
jeles  
I. adj.
1. (ember) eminent;
2. şcol. (osztályzat) foarte bine. -
II. s. (osztályzat) calificativ n. foarte bine
jelesked|ik  vb. intr., pret. (vmiben kitűnik) a se remarca, a se distinge, a se evidenţia
jelez  vb. tr.
1. a semnala; vihart jelez a semnala furtună;
2. a arăta, a indica; az óra jelzi az időt ceasul arată timpul;
3. a anunţa; holnapra jelezte érkezését a anunţat că mâine va sosi;
4. a semnaliza; zászlóval jelez a semnaliza cu fanionul
jelige  s. moto n.
jelkép  s. simbol n.
jelképes  adj. simbolic
jelképez  vb. tr. a simboliza
jelkulcs  s. cod n.
jelleg  s. caracter n.
jellegzetes  adj. caracteristic, tipic
jellegzetesség  s. caracteristică f.
jellem  s. caracter n.
jellemes  adj. de caracter; jellemes ember om de caracter
jellemez  vb. tr. a caracteriza
jellemrajz  s., filol. portret n.
jellemszilárdság  s., pret. tărie f. de caracter
jellemtelen  adj. fără caracter
jellemtelenség  s. lipsă f. de caracter
jellemvígjáték  s., teatru, filol comedie f. de caracter
jellemvonás  s.
1. trăsătură f. caracteristică f;
2. publ. (jellegzetesség, sajátosság) caracteristică
jellemzés  s. caracterizare f.
jellemző  adj. caracteristic
jelmez  s. costum n. jelmezbe öltözik a se travesti
jelmezes  adj. costumat
jelmondat  s. deviză f., slogan n.
jelöl  vb. tr.
1. (jellel lát el) a însemna, a marca;
2. şt. (egyezményes jellel) a indica, a marca;
3. lingv. (vmely fogalmat, viszonyt kifejez) a marca, a reprezenta;
4. of. (tisztségre) a desemna;
5. (útirányt) a arăta, a indica
jelölés  s.
1. (jellel való ellátás) însemnare f.;
2. indicare, marcare, notare f.;
3. notaţie f.; algebrai jelölés notaţie algebrică; hangtani jelölés notaţie fonetică;
4. of. desemnare f.; valakinek valamely tisztségre (való) jelölése desemnarea cuiva pentru ocuparea unei funcţii;
5. (vmire való jelöltség) candidatură f.; elfogadja a jelölést a accepta candidatura; visszalép a jelöléstől a-şi retrage candidatura
jelölő  s., lingv. semnificant n.
jelölőlista  s., of. lista f. candidaţilor
jelölt  s.
1. candidat m.;
2. lingv. semnificat n.
jelszó  s. mil. parolă f.
jelvény  s. insignă f.
jelzés  s.
1. ferov. semnal n.;
2. şt. (idegközpontban) semnalizare f.;
3. (tárgyon, oszlopon) marcaj n.
jelzett  adj.
1. marcat; jelzett út drum marcat;
2. indicat; a jelzett helyen la locul indicat; jelzett szó cuvânt determinat
jelző  s.
1. lingv. atribut n.;
2. filol. állandó jelző epitet n.;
3. ferov. (jelzőlámpa) felinar n. de semnalizare;
4. ferov. (szemafor) semafor, semnal n.;
5. (jelzőszám) indice m.
jelzőberendezés  s.
1. comun. instalaţie f. de semnalizare;
2. tehn. (jelzőkészülék) dispozitiv n. de semnalizare
jelzőkészülék  s., tehn. dispozitiv n. de semnalizare
jelzőlámpa  s.
1. comun. semafor, stop n.;
2. ferov., nav. felinar n. de semnalizare
jelzős  adj., lingv.
1. determinat printr-un atribut; jelzős főnév substantiv determinat printr-un atribut;
2. atributiv; jelzős szerkezet construcţie atributivă
jelzőszám  s., of. (indexszám) indice m.
jelzőtábla  s.
1. (útirány jelzésére) indicator n.;
2. tel. panou n. de semnalizare
jérce  s. puică f., găină f. tânără
jó  
I. adj.
1. bun; idő vreme bună; jó iskola şcoală bună; orvos medic bun;
2. bun; film film bun; ízlés gust bun;
3. (köszönésben) jó napot! bună ziua!;
4. (kellemes, kedvünkre való) bun, plăcut; hangulat atmosferă plăcută; íz gust bun;
5. (jószívű, jóindulatú) bun, binevoitor; valakihez a fi bun cu cineva;
6. bun, cuminte, ascultător; gyermek copil bun;
7. bine; nagyon jó foarte bine; dolga van îi merge bine; színben van arată bine. -
II. s.
1. bine n. a bor nem tesz jót nekem vinul nu-mi face bine;
2. (köszönésben) minden jót (kívánok)! să auzim numai de bine!, toate cele bune!;
3. jóban van valakivel a fi în termeni buni cu cineva
jóakarat  s. bunăvoinţă f.
jóakaró  s. binevoitor m.