hirdetés
Diszkrimináció
» Lásd még
Meghatározás. A fogalom olyan gyakorlatra utal, amely egy csoport számára adott lehetőségeket egy más csoport tagjai számára elérhetetlenné akar tenni. Ez azt jelenti, hogy egy csoport tagja a csoporthoz való tartozás okán élvez bizonyos előnyt, míg egy másik csoport tagja számára az előny azért nem elérhető, mert egy másik csoporthoz tartozik (Schaefer, 1983).
Etimológia. Latin, discriminare, jelentése 'megkülönböztetni', 'különbséget tenni'.
Tárgyalás. Más formában a fogalom a csoporthoz tartozás alapján történő egyenlőtlen bánásmódra utal. Noha használatos a pozitív diszkrimináció is, a fogalom rendszerint negatív eseményekre utal. A diszkrimináció így elsősorban arra vonatkozik, hogy - ugyanazon a politikai rendszeren belül - egy csoport tagjai számára adott lehetőségeket nem biztosítják egy másik csoport hasonló minősítéssel bíró tagjai számára. Diszkrimináció akkor fordul elő, ha egy domináns csoport a maga számára felhatalmazást ad bizonyos társadalmi előnyök élvezetére, és hatalmát arra használja fel, hogy mindezt egy kisebbségi csoport rovására biztosítsa (Robertson, 1977).
Noha a történelem folyamán ismert volt a diszkrimináció, alapvető különbség van törvényes és intézményes diszkrimináció között. A törvényes forma azt jelenti, hogy a csoporthoz tartozás alapján történő egyenlőtlen bánásmódot a törvény megerősíti. Ilyen típusú politikát alkalmaztak az európai hatalmak a gyarmataikon, és a náci vezetés Németországban, továbbá az általuk uralt vagy ellenőrzött országokban. Ilyen diszkrimináció egyaránt előfordulhatott demokratikus államokban, mint ahogy az Egyesült Államokban történt az 1960-as évekig, és az olyan nem-demokratikus államokban, mint amilyenek a közép- és kelet-európai kommunista országok voltak 1948 után. Az intézményes diszkrimináció a társadalmi gyakorlatban meggyökerezett egyenlőtlen bánásmódra utal, szintén a csoporthoz való tartozás alapján. Ezt mint a társadalom normális működésének eredményét is értelmezik. Jelentős különbség mutatkozik a két forma között. A törvényes diszkrimináció bizonyára kirívóbb, következményeiben gyakran durvább, ám igen könnyen megváltoztatható, mintegy tollvonással eltörölhető diszkriminatív jogalkotás, éppen azért, mert törvény által keletkezett. Másfelől az intézményes diszkrimináció jóval közvetettebb és hatásai is kevésbé látványosak, azonban nagyon nehéz megszüntetni.
Szélsőséges esetekben a diszkrimináció mindkét formájában mint folytonos alávetés, esetleg mint szegregáció jelentkezhet (Schaefer, 1983). A demokratikus rendszerek alkotmányai tiltják a törvényes diszkrimináció bárminemű alakját, noha intézményes formában gyakran tapasztalható (mint az Egyesült Államokban az afroamerikaiak, vagy Kelet- és Közép-Európában a romák esete mutatja). A megkülönböztetés alapjának megfelelően beszélhetünk faji, etnikai és nemi diszkriminációról.
Noha a diszkriminatív gyakorlat a nagyobb politikai vagy gazdasági súllyal bíró csoport érdekeit szolgálhatja, az egyenlőtlen bánásmód a társadalom vagy akár a domináns csoport diszfunkcionális működéséhez is vezethet. Arnold Rose (1951) a faji diszkrimináció vonatkozásában négy diszfunkcionális mozzanatot jelölt meg. A diszkrimináció korlátozza a tehetség érvényesülését és a vezetőkiválasztást a domináns csoport számára, s ezáltal a társadalom nem használhatja ki megfelelően tagjainak erőforrásait. Másodsorban a diszkrimináció a társadalmi problémák, mint például szegénység, bűnözés felhalmozását eredményezi, ugyanakkor a megoldás pénzügyi terheit a domináns csoportnak kell viselnie. Harmadszor, a társadalom jelentős időt és költséget fordít annak a korlátnak a fenntartására, amely megakadályozza tagjai számára a teljes részvételt. Negyedszer, a nemzetek és nemzetiségek közötti jószándékot és baráti viszonyok kialakulását éppen az előítélet és a diszkriminatív gyakorlat nehezíti meg.
Esettanulmány. Magyarország esetét tekintve elmondható, hogy a politikai (jogi) diszkrimináció gyenge vagy látens módon van jelen, ám jelentős és nehezen ellenőrizhető a társadalmi (intézményes) diszkrimináció. Noha a törvény nem engedi meg a megkülönböztetést, általában alacsonyszintű a hajlandóság a diszkrimináció által sújtott hátrányos helyzetű rétegek egyenlő esélyeit megteremteni hivatott pozitív diszkrimináció jogi szentesítésére. A diszkriminatív gyakorlat nem feltűnően erős, leggyakoribb szenvedő alanyai a nők, és igen elterjedt a roma lakossággal szemben. A diszkrimináció mértékét nehéz megállapítani, a statisztikai diszkrimináció módszere nyújthat támpontot ezen a téren. Így Kertesi Gábor igazoltnak látja azt a nézetet, hogy a roma lakosság vált a pártállami gazdaságpolitika csődjének legfőbb áldozatává. Ennek sokrétű következményei közül a legsúlyosabb az, hogy azok a roma foglalkoztatottak, akik elveszítették állásukat, nem tudtak ismét állandó munkát találni. Természetesen a roma társadalom körében az alulfoglalkoztatottság fő okai között az iskolázottság alacsony szintjét, az akut szociális problémákat, a társadalmi mobilitás hiányát lehet említeni, ám ezek a tényezők önmagukban nem adnak magyarázatot a számarányokra. Kertesi a Központi Statisztikai Hivatal adataira támaszkodva állítja, hogy az 1993. szeptembere és novembere közötti időszakot tekintve a korábban foglalkoztatottak aránya a nem-roma munkanélküliek esetében 10,7%, míg a roma lakosság esetében 39,1%. Viszont az említett tényezők figyelembevételével sem lehet csupán ezzel magyarázni a lakóhelytől függő túlságosan nagy eltéréseket. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatók a statisztikai diszkrimináció technikája, tehát a kor, a nemi vagy az etnikai hovatartozás megkülönböztetése alapján választják ki az alkalmazottaikat, és ez különösen a rosszul fizetett szinteken gyakori. Vagyis nem a személyes rokonszenv vagy ellenszenv számít, hanem a foglalkoztató számára sokkal racionálisabb technika érvényesül, így nem szükséges egy apparátust fenntartani a munkára jelentkezők kiválogatása céljából. Gyakran megtörténik, hogy a Munkaügyi Hivataloknál a foglalkoztatók - természetesen nem írott formában - eleve kizárják, hogy roma vagy idősebb és női munkavállalókat alkalmazzanak. Más tényezők legalább bizonyos mértékig szintén szerepet játszanak a társadalmi diszkrimináció során. Az oktatás kirívó példája a társadalmi (intézményes) diszkriminációnak, amelyeket statisztikai módszerekkel mérni lehet. Az olyan riasztó esetek mellett, mint például a salgótarjáni roma diákok számára külön megrendezett érettségi ünnepségek, állandó tendencia a roma lakosság stagnáló iskolázottsági szintje, amely hosszú távon a társadalmi mobilitást akadályozhatja. Ez a tendencia a foglalkoztatási diszkrimináció közvetett eredménye, minthogy a fiatal generáció vonakodik folytatni tanulmányait, látva az idősebb nemzedék elhelyezkedési kísérleteinek kudarcát. Ilyenformán az 1970-es években állandó foglalkoztatottsággal jellemzett réteg aránya folyamatosan csökken. Ezzel párhuzamosan a roma társadalom, amely korábban az asszimiláció útján haladt (annak negatív mellékhatásaival), a társadalmi marginalizáció és a diszkriminatív gyakorlat célcsoportja, amelyek nyilvánvalóan a roma társadalom szegregációjához vezetnek. Ennél fogva a roma társadalom elkülönült csoportokat hoz létre, amelyeknek mindössze egy közös vonásuk van, nevezetesen a szegénység. Ez egyben azt is jelenti, hogy a roma társadalommal szembeni korábbi politika érvényesül ismét. A pártállam asszimilációt erőltető társadalompolitikája után kísérletet tettek arra, hogy politikai jogokat biztosítsanak a romák számára. Azonban a deklaratíve pozitív diszkriminációt garantáló kisebbségi törvény kudarcot vallott, ami az etnikailag romának tekinthető társadalmi csoportot illeti. Ezt követően a társadalmi megközelítés került előtérbe, ami viszont zavarhoz vezetett a társadalmi és etnikai kérdések megfogalmazását illetően, a kisebbségi jogokat favorizálók és ellenzők körében egyaránt. A társadalmi diszkrimináció ennél fogva nem csökkent, és tetten érhető a közszolgálatoknál, ami a szociológusok véleménye szerint szegregációhoz és gettósításhoz vezet, ez által tovább növeli az etnikai konfliktusok előfordulásának lehetőségét.
P. A.
Lásd még: etnopolitika, gettósítás, előítélet, pozitív akció, szegregáció, társadalmi mobilitás
