új keresés

Sztereotípiák és etnokulturális sztereotípiák

» Meghatározás

» Etimológia

» Tárgyalás

» Esettanulmány

» Lásd még

Meghatározás. A sztereotípiák szélsőségesen leegyszerűsített és széles körben elterjedt megfigyelések valamely közösség tagjairól. Vagy pozitívak, vagy negatívak, vagy akár semlegesek is lehetnek. Közös vonásuk, hogy ellenállóak a tapasztalattal szemben és nem vesznek tudomást egyéni különbségekről. A sztereotípiák általában más etnikai csoportokra vagy pedig nemzetekre vonatkoznak, például, hogy az olaszok beszédesek, a németek pontosak, de minden egyes közösségnek vannak ilyesféle leegyszerűsített eszméi saját magáról is.

Etimológia. A sztereotípia két szó összetétele, a görög stereos jelentése 'kemény', 'merev', szintén görög a typos, melynek különféle jelentései vannak, mint 'forma', 'minta', 'sablon'.

Tárgyalás. Walter Lippmant követve és egyúttal bírálva Allport úgy definiálta a sztereotípiákat, mint olyan mentális képzeteket, melyek egy kategóriához kapcsolódnak, ám mégsem azonosak. Ennek megfelelően a sztereotípiák olyan elképzelések, melyek túlzásokon alapulnak és egy kategória részét képezik. A szerep, melyet betöltenek, nincs kapcsolatban a bennük foglalt tartalommal, hanem arra szolgál, hogy racionalizáljon egy bizonyos viselkedést, mely viselkedés egy adott kategóriához tartozik. Ily módon a sztereotípiák kettős szerepet töltenek be. Egyrészt, legitimálják egy másik csoport elfogadását vagy elutasítását és másrészt, projekció révén, meg is könnyítik az észlelés és a gondolkodás egységének fenntartását. Fontos megjegyezni, hogy a sztereotípiák sohasem képezik egy fogalom vagy kategória magját, mégis meggátolják az arra irányuló próbálkozásokat, hogy másként gondolkodjunk. Aronson (1972) kognitív megközelítésben próbálta értelmezni a sztereotípiákat, vagyis mint a világ megértésére irányuló szükségletből, a felelősség utáni kutatásból és egy másik csoportról szóló információ hiányából származókat. A sztereotípiák nem szükségképp alapulnak a tapasztalaton, jóllehet valamiképp viszonyban állnak azzal. Nehéz nyomon követnünk a sztereotípiák fejlődését, mindazonáltal két típushoz vezethet: gyenge és erős sztereotípiákhoz, melyek abban különböznek, hogy az erős sztereotípiák teljességgel immunisak mindenféle információval szemben. Általánosságban szólva, valamennyi sztereotípia meglehetősen független a tényektől és az információktól, a tények és a sztereotípiák viszonya pontosan az ellentéte annak, amit várnánk, vagyis nem a tények befolyásolják a mentális képzeteket, hanem mindenféle új információt valamely sztereotípiára jellemző elképzeléssel vetnek össze. Ilyenformán a sztereotípiák szorosan összefüggnek az előítéletekkel, ám mégsem azonosak velük. Az előítélet csupán a sztereotípiák révén adott, és ez csupán egy az előítéletek forrásai közül, mivel a sztereotípiák egy, valamely csoporttal szemben megnyilvánuló negatív attitűdöt racionalizálnak és legitimálnak.
Számos vita zajlott arról, vajon a társadalmi élet elemei miként befolyásolják, növelik vagy csökkentik a sztereotípiák számát és hatását. Többségük az oktatásra, a tömegtájékoztatásra és az értelmiség szerepére hivatkozik. Ugyancsak fontos, hogy a sztereotípiák többnyire egy társadalom etnikai, nemi csoportjaira, foglalkozási rétegekre vonatkoznak.
Az etnikai sztereotípiák csupán a csoportsztereotípiák egy formáját képezik, vagyis sok más olyan csoport is van, melyekre sztereotípiák vonatkoznak, például hogy minden ügyvéd hazug. Általában tökéletlen és kritikátlan következtetésből erednek, mely szegényes tapasztalaton és tudáson alapul. A sztereotípiák rendszerint a gyermekkorban formálódnak ki, az oktatás és a szülői tekintély befolyása alatt. A szélesebb közvélemény, melyet a történeti tapasztalat iránti erőteljes érzék jellemez, szintén alátámasztja ezeket a sztereotípiákat, melyeket közmondások, történetek, mítoszok és a szájhagyomány egyéb termékei tartalmaznak.
Az etnikai sztereotípiák könnyen szolgáltatnak alapot az előítélet és a társadalmi megkülönböztetés (diszkrimináció), következésképp bizonyos kisebbségi csoportok üldöztetése számára. A sztereotípiák fontos szerepet játszanak egy bizonyos csoport identitásának meghatározásában. Erőteljes kulturális elnyomás alatt ez paradox módon hat egy csoport önmagáról alkotott képére, kisebbségben lévő csoportként úgy kezdi látni magát, ahogy a többség látja őt. Jóllehet, ez a példa ritka, a sztereotípiák és a rajtuk alapuló attitűdök mindig negatív befolyással vannak egy kisebbségi csoport öntudatára. A megaláztatásból fakadó frusztráció, mely gyakran 'pszichológiai kasztráció' (Aronson, 1972) gyanánt hat, egy kisebbségi csoportnak a többség iránti attitűdjének gyengítéséhez vagy erősítéséhez vezethet, mely aztán további negatív következmények alapjául szolgálhat. Mindamellett megesik, hogy ez a frusztráció pozitív becsvágyat ébreszt egy kisebbségi csoport fiataljaiban, akik aztán kiemelkedő teljesítményekre lehetnek képesek. Nem paradoxon, hanem a kollektív érzékelés módja, hogy ezeket a rendkívüli példákat szabályként kezelik, mint például hogy az afroamerikaiak jó atléták, vagy hogy a cigányok jó zenészek.
Az etnikai sztereotípiákat a kezdet kezdetétől vizsgálták, ilyenformán Katz és Braly 100 egyetemi hallgatót kérdezett meg zsidókról vallott sztereotípiáikról 1933-ban, majd 1950-ben megismételték a kutatást. Bettelheim és Janowitz (1950) ugyancsak zsidókról kérdezett meg 150 veteránt. A legfontosabb meglátások egyike, amellett, hogy valódi csoportjellemzők bőségesen voltak jelen, az volt, hogy a sztereotípiák gyakran ellentmondó elemeket tartalmaznak, mely a megkérdezett személyek számára mindazonáltal nem jelent kognitív nehézséget (zavart). Efféle ellentmondások voltak, hogy a zsidók félszegek, mégis arrogánsan ambiciózusak, vagy hogy úgy tesznek, mintha a zsidóság valamiféle rendkívüli minőséget képviselne, ugyanakkor pedig introvertáltak és túl szerények stb. Katz és Braly mellett Kimball Young (1934) vezetett egy kutatást fekete csoportokról alkotott sztereotípiák témakörben, és egyértelműen úgy találta, hogy a feketékről alkotott sztereotípiák merevebbek, mégis kevesebb ellentmondást tartalmaznak. Általában a feketéket babonásnak, lustának, primitív gondolkodásúnak stb. tartották. Bettelheim és Janowitz szintén megfigyelték, hogy a zsidókról és a feketékről szóló sztereotípiák eléggé szembetűnően egymást kiegészítő jellegűek, vagyis a feketék képtelenek megfelelően gondolkodni, míg a zsidókról valószínűsíthető, hogy inkább intelligensek. Azt is állították, hogy, pszichoanalitikus nézőpontból, a sztereotípiák közötti konfliktus az etnikai csoportok között tarthatatlan tudatalatti motivációk tudattalan projekcióinak eredménye.
P. A.

Esettanulmány. A Tanulmányok és Felmérések Kutatóintézete (ESOP Omega Bucharest) 1999-ben felmérést végzett románok autosztereotípáiról, valamint a roma kisebbségi csoportról alkotott hetereosztereotípiáikról. Az adatoktól azt várták, hogy megerősítik azt az eredeti feltevésszerű elméletet, amely szerint az autosztereotípia mindenekelőtt pozitív, a felmért jellegzetességek nagy szóródásával, és nagyjából negatív heterosztereotípiát vártak a többiek csoportjának észlelt jellegzetességeiben, csökkentett variabilitással. A feltevés csupán részben bizonyult igaznak. A felmérés szerint a románok viszonylag kritikus véleménnyel vannak önmagukról, melyet az abszolút és kirívóan pozitív vonások hiánya bizonyított. A pozitív tulajdonságok csúcsán az állt, hogy sokat törődnek családjukkal, barátságosak az idegenekkel és szorgalmasak. Elismertek bizonyos gyengeségeket, mint például azt, hogy sikertelenek, nem értenek a pénzkereséshez és nem találnak örömet a csoportmunkában. A mérsékelt önértékelések között olyanokat találtak, mint hogy meglehetősen iskolázottak, bizonyos mértékig tisztelik a törvényeket és a hagyományt és hogy meglehetősen talpraesettek. A roma embereket illetően pozitív vonásként értékelték, hogy talpraesettek, értenek a pénzkereséshez, önérzetesek. A negatív vonások között szerepelt, hogy iskolázatlanok, hajlamosak arra, hogy megszegjék a törvényt, valamint hogy csalárd módon viselkedjenek. A polarizáció gyanúja miatt ritka volt a mérsékelt értékelés. Így a heterosztereotípia olyan elemeket tartalmaz, melyek távol állnak attól, hogy túlnyomóan negatívak legyenek, ahogy az ellentétes irányú negatív vonások is az autosztereotípiák körében. Az eredeti hipotézis nem számolt elismerő komponensekkel. A további vizsgálódás a sztereotípiák más érdekes paradoxonait is kimutatta. Például a románok úgy tartják, hogy hasonlóak számos velük együtt élő etnikai csoporthoz, mint például a magyarok, az oroszok, a görögök, a bolgárok és a romák. Ám ha eltérésekről kérdezték őket, csaknem mindig ugyanezekre a csoportokra hivatkoztak. A paradoxon talán a konzisztens értékelő kritérium hiányának tulajdonítható, mint például az ortodox valláshoz tartozás (a magyar csoportok kivételével). Másik magyarázat a fenyegetés tényezője, azaz hogy az oroszok, a romák és a magyarok potenciális veszélyt jelentenek Románia jövőjére. Mindazonáltal az erre a véleményre vonatkozó indokok minden egyes esetben változnak, és a végkövetkeztetés az volt, hogy a mérés eredményeinek skálája nem a többség észleleteinek készletén alapult, mivel az a propaganda és a manipuláció mértékétől is függ. Az értékelések akkor is ellentmondásosak és meglepőek voltak, amikor azok a társadalmi elkülönülésre vagy távolságtartásra összpontosítottak. A végkövetkeztetés az volt, hogy míg a magyarok és a romák egyformán fenyegetést jelentenek, és úgy értékelik őket, mint akiket erős belső összetartás és hagyománytisztelet jellemez, ami a társadalmi elkülönülést illeti, a magyarok a németekhez álltak közel, miként a románok attitűdjeihez is, míg ellenkezőleg, a romákkal szemben a válaszolók formális és negatív attitűdöket mutattak. Mindazonáltal az összesítésben az eredmények érdekes tendenciát mutattak. A roma nemzetiségi csoport tagjaival való érintkezés intézményes, magas fokon formalizált körülményekre korlátozódik. Mégpedig teljes visszautasítás a vizsgált hét társadalmi viszonyulás két esetének mindegyikében, vagyis a barátság és a szerelem eseteiben, az érintkezés szelektív visszautasítása azokban a helyzetekben, amelyeket a tevékenység szerepének illusztrálására alkottak meg, és az érintkezés viszonylagos, feltételes elfogadása az egészségügy, az oktatás és az önkormányzat funkcióiban; mind elfogadás, mind elutasítás a szomszédsággal kapcsolatos szerepek tekintetében. A többségi csoport tagja inkább olyan környezetben érzi magát biztonságban, melyben explicit normák segítségével ellenőrizni képes a kisebbség viselkedését, továbbá olyan kisebbségi csoporttagok nyernek szemükben hitelt, akik intézményes struktúrákhoz tartoznak és már magukévá tették a többség normáit. A többség szemében az orvos, a tanár, a rendőrfőnök az érintkezés biztonságának garantálói, tevékenységük nyilvános természete okán, amely intézményes kontrollnak van alávetve.
Összegzésképpen azt a végkövetkeztetést olvashatjuk, hogy "a sztereotípiák és magatartásminták, amelyek belőlük származnak és megerősítik őket, a csoportkultúra eszközeiben nyelődnek el. Ennél fogva, ha a csoport zavart és kevésbé tapasztalt a különbségek észlelése terén, az alakulásában megnyilvánuló változások zavarba ejtők lesznek. Ráadásul, ha a csoport nem rendelkezik tapasztalatokkal a nemzetiségek közötti érintkezésben, az egyén racionális megközelítés hiányában el kell, hogy fogadja a csoport autoritását. Ha a csoport manipulált vagy félretájékoztatott a nemzetiségek közötti dolgokról, az egyén manipuláció céljává válik, amit csak a csoportidentitás elvesztésének árán képes elkerülni".

Lásd még: diszkrimináció, előítélet