új keresés

Nemzetállam

» Meghatározás

» Tárgyalás

» Lásd még

Meghatározás. A nemzetállam a modern állam formája, amely azt tekinti céljának, hogy fenntartsa, megvédje és megőrizze az állam határain belül élő nemzetet. Ez feltételezi tehát, hogy az állam határai és a nemzet határai egybeesnek, továbbá, hogy az állam polgárai egységes kultúra részei. Legalább elvileg vagy célját tekintve ma a legtöbb állam nemzetállam.

Tárgyalás. A nemzetállam a jelen korban egyetlen oktatási rendszerrel, egységes nyelvvel, egységes váltópénzzel, közigazgatással és gazdasággal, egységesített népesség-nyilvántartással, jól körülhatárolt területtel, minden állampolgárra nézve egységes jogrenddel rendelkezik, amelynek legitimációs alapja egy ideológia: a nacionalizmus. Fontos megjegyezni, hogy alig néhány állam (kb. 10%) tekinthető valóban nemzetállamnak abban az értelemben, hogy az állam határai és az etnikailag homogén közösségek határai egybeesnek. A valódi nemzetállamok példáiként szokták emlegetni Görögországot, Lengyelországot, Portugáliát, Németországot, Hollandiát és Dániát - de a kisebbségek mellett ezekben az esetekben is számolni kell a bevándorló munkásokkal. Más államokra jellemző, hogy a domináns közösségnek és kultúrának akkomodálnia kell a 'periférikus' közösségeket, mint például Franciaországban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Bulgáriában és Romániában. A legtöbb ország esetében komoly kulturális megosztottság (cleavage) tapasztalható, az ilyen esetekben az államnak a rivális közösségek versengő igényeinek kell megfelelnie, s a feszültségek nyílt erőszakos cselekmények formáját ölthetik, ami időnként be is következik. A Fülöp-szigetek, Indonézia, Laosz, Irán, Észak-Írország, Nigéria és Zair említhető ebben a sorban. Mindezek a példák az állam és a nemzet szövevényes viszonyaira utalnak.
Bizonyos nacionalista elméletekkel szemben, amelyek azt vallják, hogy a nemzet eleve adottság, csupán felfedezésre várt, az 1950-es évek óta megfogalmazott kommunikáció-elméletek (K. Deutsch, D. Lerner) általában elfogadtatták, hogy a nemzet egy előállított entitás, mintegy kulturális 'artefaktum'. Az előállítás alatt az olyan tényezők által befolyásolt folyamatot kell érteni, mint a társadalmi mobilitás, nyelvi és kulturális asszimiláció, a tömegmédia szerepe, az általános hadkötelezettség, és más egyéb tényező mellett az oktatási rendszer. Ebben a folyamatban fontos szerepe van az államnak, természetesen abban az esetben, ha a kiépülő nemzet már rendelkezik saját állammal. Ha nem, akkor a nemzet arra törekszik, hogy legyen állama, amely a nemzetépítést támogatja. Az tekinthető valódi nemzetnek, amely saját állammal rendelkezik.
Anthony D. Smith szerint a nemzet és a nemzetállam kialakulásának négy típusát különböztethetjük meg. Nyugat-európai típusnak nevezzük azt, amikor az állam és a nemzet egyidejűleg épül ki (pari passu), dinasztikus vagy területhez kapcsolódó állam épül ki egy etnikai mag körül, amely szerződés, házasság, katonai vagy közigazgatási beavatkozás során más közösségekkel vagy népcsoportokkal bővül. Az etnikai típus esetében a modern állam és a nacionalizmus megjelenése előtt adott egy etnikum (az etnikai öntudatosság valamilyen szintjén). Az ilyen etnikumok, amelyek többnyire egy multietnikus birodalom részei, fokozatosan építik ki a teljes nemzetet, amely majd saját területtel, jogrenddel, oktatási intézményrendszerrel, gazdasággal stb. rendelkezik. Az autonómia és az önálló állam igényét azzal legitimálják, hogy a nemzet és a nemzetépítés intézményeinek megvédése érdekében van szükség azokra. Az immigrációs típusról akkor beszélünk, amikor egy részetnikum már kivívta, illetve megteremtette független államát, és az újonnan érkező csoportokat asszimilálja saját politikai közösségébe. Végül a gyarmati típusú nemzetállam, amikor egy bürokratikus modern állam telepedik egy területre és az ott élő, több etnikumot is felölelő népességre, amely a gyarmati uralom után, a függetlenség kivívása nyomán, igyekszik ezt az államot egy egységes nemzet kiépítésére felhasználni, amely átfedi az etnikai határokat. Bizonyos esetekben ezek a típusok, illetve ezek elemei gyakran ötvöződnek (Smith, 1986).
Történetileg a nemzet- és az államépítés folyamata több szakaszra osztható. Anthony Smith szerint 1800 előtt az állam és a nemzet egyidejű építkezését figyelhetjük meg Európa bizonyos területein, illetve Japánban. 1800 és 1914 között a nemzetek egy etnikai mag köré igyekeztek államot építeni, hogy így hozzák létre a maguk nemzetállamát. Ez az időszak Közép- és Kelet-Európa számára a nemzeti önmeghatározás, az önrendelkezés kivívásának időszaka. Az 1914 és 1945 közötti időszak az államok integrációjának szakasza, amikor a 19. század folyamán a kis etnikai közösségekre épülő államok asszimilálják a területükön élő idegen csoportokat. A második világháború utáni helyzetre jellemző a gyarmati típusú nemzet és államiság, a mesterséges határok és a nemzetekre kényszerített állam, ahol az elitek nacionalizmusa a függetlenség kivívása után az állam megőrzésére törekszik. Másfelől a tömegek etnonacionalizmusa a posztkolonialista korszakban új nemzetállamok létrehozására irányul.
Stein Rokkan szintén egy négy szakaszból álló történeti felosztást javasolt. Az első szakasz a középkortól a francia forradalomig tart (Nyugat-Európában), ami a nemzetállam kiépülésének kezdeti fokán azt jelenti, hogy az elitek szintjén zajlik a politikai, gazdasági és kulturális egységesülés. A második szakaszban az egységesülés kiterjed a tömegekre is: kötelező oktatási rendszer, sorkötelezettség, a tömegmédia megjelenése, amelyek a politikai rendszer alapján történő azonosságtudatot erősítik. A harmadik szakaszban kialakulnak a tömegek aktív részvételét biztosító formák, mint például a társadalmi támogatás megszervezését célzó politikai pártok, a választójog kiterjesztése stb. A negyedik szakasz az állami közigazgatás kiteljesedésének időszaka, amikor kiépül az újraelosztó rendszer, általánossá lesz a jóléti intézményrendszer, és a gazdasági feltételek kiegyensúlyozottságát a nemzeti politika igyekszik biztosítani. Ez Rokkan értelmezésében egy olyan ideál tipikus szakaszolás, amely alapvetően a korai nyugat-európai nemzetállamokra érvényes; azokra, amelyeket a vesztfáliai béke szuverén államoknak ismert el, illetve az Egyesült Államokra. A később létrejött nyugat-európai államok, Közép- és Kelet-Európa államainak többsége, Latin-Amerika, Ázsia és Afrika államai esetében a szakaszok rövid időközökben követték egymást, esetleg időben egybeestek (Rokkan, 1978).
A. A.

Lásd még: asszimiláció, idegen / menekült munkások, megosztottság (cleavage), média, nemzet, politikai párt