hirdetés
Megosztottság (Cleavage)
» Lásd még
Meghatározás. A "megosztottság" fogalma széles körben használatos a politikával foglalkozó tudományokban, mint olyan elméleti konstrukció, amelyet társadalmi csoportok konfliktussal fenyegető, vagy konfliktushoz vezető helyzetének és politikai tevékenységének leírására használnak. A megosztottság kifejezés tehát csoportok vagy szervezetek között húzódó választóvonalakra utal, melyek között konfliktusok támadhatnak. A "megosztottság" fogalma különbözik a "konfliktus" vagy a "társadalmi elkülönülést jelző választóvonal" fogalmától. A társadalmi elkülönülés különféle formáiban benne rejlik ugyan a lehetőség, hogy konfliktushoz vezessenek, ám ez nem mindig történik így. A megosztottság szükségszerűen elkülönüléssel jár, ám ez csak akkor vezet megosztottsághoz, ha értékek és meggyőződések gócpontjává, a politikai azonosulás forrásává és a politikai orientáció céljává válik. A választóvonal megléte ugyanakkor még nem jelenti magát a konfliktust.
A fogalom eredete, etimológiája. A nemzetközi szakirodalomban meghonosodott cleavage terminus nehezen fordítható, magyar szakirodalomban még nincs általánosan elfogadott fordítása, leggyakrabban a megosztottság szerepel. A cleavage kifejezés a holland klieven, illetve a német klieben szóból származik. Jelentése: kettéhasítani valamit, különösen valamely természetes határvonal mentén.
Tárgyalás. A megosztottságnak terjedelmes szakirodalma van. A szakkifejezés bebizonyította hasznát és fontosságát, olyan fogalmi eszköz gyanánt, mely alkalmas valamely adott társadalom szociális struktúrájának és politikai berendezkedésének elemzésére (Bartolini és Mair). Azok a politikai elemzők, akik alkalmazzák a megosztottság fogalmát, olyasféle kérdéseket tettek fel, mint pl.: hányféle megosztottságot tudunk azonosítani, és hogyan mérhetjük az általuk gyakorolt befolyást? Továbbá, tekintve, hogy a legtöbb társadalmat legalább két vagy több jelentősebb megosztottság jellemez, az is kérdés, hogy milyen hatásai vannak ugyanazon politikai rendszeren belüli együttes meglétüknek és interakciójuknak; illetve, hogy az azonosított megosztottsági fajták közül melyek tesznek szert fontosságra politikai szempontból egy adott időszakban és társadalomban.
Tekintettel a megosztottságokat és interakcióikat megillető fontosságra, az interakciók két fajtáját kell említenünk: egyrészt vannak "egymást átfedő (párhuzamos) megosztottsági formák", másrészt "egymást keresztező megosztottsági formák". Az egymást átfedő megosztottság kifejezése olyan helyzetet jelöl, ahol két különböző megosztottság felerősíti egymást, például az osztály és a nemzetiség mentén jelentkező megosztottság, amelynél a munkás- és a középosztály konfliktusát elmélyíti az a tény, hogy a középosztály valamely nemzetiségi csoporthoz tartozik, míg a munkásosztály egy másikhoz. Mindez azt jelenti, hogy a kétféle megosztottság olyképpen erősíti fel egymást, hogy a valamilyen megosztottsági dimenzió mentén szembenálló két csoport egy másik megosztottsági dimenzió mentén ugyancsak szemben áll egymással. A többszörös vagy egymást átfedő megosztottságokra jellemző ilyesféle bonyolult helyzetet "plurális társadalomnak" vagy a "szegmentált pluralizmus" (Lorwin) sajátságos fajtájának nevezhetjük. Ott, ahol különösen erős az egyes szegmensek közötti különbség tudata, megnő az elhúzódó politikai konfliktusok valószínűsége.
Az "egymást keresztező megosztottsági formák" a megosztottságok komplex szerkezetének másik példáját képezik. Például, egymást keresztező megosztottság létezhet ott, ahol egy, a munkásosztály és a középosztály elkülönülését jelölő osztálymegosztottságot minden egyes osztályon belül vallási elkülönülés "keresztez", mondjuk, protestantizmus és katolicizmus között. Az ilyen típusú helyzetben megszokott dolog, hogy csak az egyik megosztottság tesz szert politikai jelentőségre, például a vallási megosztottság, ilyenformán bizonyos mértékig semlegesítve a lehetséges osztálykonfliktust, és növelve az osztályok közötti szolidaritás lehetőségét, a vallási azonosság talaján.
A megosztottságot tárgyaló legismertebb elmélet elsősorban a nyugat-európai államokra vonatkozik. Seymour Martin Lipset és Stein Rokkan jelentették meg 1967-ben Cleavage Structure, Party Systems and Voter Alignments: An Introduction című munkájukat, mely a megosztottságnak és "pátrendszerekké való átfordításának" négyféle elemző megközelítésén alapuló paradigmáját dolgozta ki: osztály (vagyis munkások a munkaadókkal szemben vagy bérlők a földbirtokossal szemben); centrum-periféria (helyi/regionális érdekek a központosító nemzetállammal szemben); vidéki-urbánus (pl. földbirtokos érdekek az ipari vállalkozók érdekeivel szemben); klerikális-antiklerikális (az egyház a központosító nemzetállammal szemben). Lipset és Rokkan tanulmánya szerint három "kritikus pillanat" vagy forradalom szolgált az imént említett megosztottságok kialakulásának alapjául: a nemzeti forradalom (melyet demokratikus forradalomként is emlegetnek); az ipari forradalom; és a "nemzetközi (internacionális) forradalom" (vagy orosz forradalom). A nemzeti és az ipari forradalom két konfliktustengely mentén alakította a politikai rendszereket, ezek a territoriális és a funkcionális tengelyek. A territoriális tengelyen a nemzeti forradalom egyúttal a centrum-periféria megosztottság előidézője is volt, melyet a "perifériális térségek, nyelvi kisebbségek, és kulturálisan fenyegetett népességek a nemzetállam központosító, szabványosító, és 'ésszerűsítő' gépezetének nyomására" adott reakciója jellemzett. A funkcionális tengelyen a nemzeti forradalom a klerikális-antiklerikális, vagy az állam-egyház megosztottságot is előidézte. A funkcionális tengelyen jelentkező konfliktusok "keresztezték [az állam] területi egységeit", mint például a bérlők és a földbirtokosok konfliktusai (osztály). Ezek területek fölötti szövetségekre épültek, amelyek inkább társadalmi csoportok funkcionális érdekein alapultak, mintsem területi vagy regionális hűségen, illetve kötődéseken. Az ipari forradalom a funkcionális tengely osztálydimenzióját, melyet a fent említett nemzeti forradalom hozott létre, a munkás-munkaadó megosztottsággal tetézte, míg a területi tengelyen a vidéki-városi megosztottságot hozta létre. Ami a harmadik, nemzetközi vagy orosz forradalmat illeti, ez még bonyolultabbá tette a munkások és a munkaadók közötti megosztottságot a kommunista/radikális és a nem kommunista/reformista (vagy szociáldemokrata) baloldal megkülönböztetése révén.
A "megosztottság" a politológiai elemzések nagy többsége számára központi fogalom, különösen a választói viselkedés és a pátrendszerek elemzésével kapcsolatban. A Lipset és Rokkan által megalkotott paradigma korszakalkotó és termékenyítő hatású a politikai pártok jellegének és magatartásának magyarázatánál, valamint a pártpolitika társadalmi bázisának elemzésénél. "A pártok kifejezésre juttatják a megosztottság különféle formáit és egyszersmind meghaladásuk eszközéül is szolgálnak." A politológiában ez az állítás a politikai pártok paradoxona gyanánt ismert.
Számos politológus és szociológus fejlesztette tovább a megosztottság elméletét, mely folyamat során tipológiákat dolgoztak ki, és javaslatokat fogalmaztak meg arra nézve, hogy a megosztottság mely formáit érdemes tanulmányozni. Rae és Taylor olyan tipológiát dolgoztak ki, mely a megosztottság három típusát tárja elénk: 1. askriptív (tulajdonító) vagy 'jellem' alapú megosztottság, mint például az olyanok, amelyek faji vagy kaszt alapúak; 2. attitűd vagy 'vélemény' alapú megosztottság, amely ideológián vagy preferencián alapul; 3. magatartás vagy 'cselekvés' alapú megosztottság, ez a hagyományos választói viselkedés és párt- vagy csoporttagság eredménye. Flanagan más tipológiát javasolt: 1. elszigetelt, szegmentális megosztottság, amelyek faji, nyelvi és vallási különbségekből erednek; 2. kulturális megosztottság, mint például öreg/fiatal, vidéki/városi, hagyományos/modern, autoriter/megengedő; 3. gazdasági-funkcionális megosztottság, például osztály, társadalmi helyzet, társadalmi szerepkülönbségek. Az 1990-es években a nyugat-európai politikáról szóló, Lane és Ersson nevéhez fűződő, jelentős befolyást gyakorló tanulmány ismét a középpontba állította a megosztottság lehetséges osztályozási módszereit. Ők a 'lappangó' és a 'kifejezett' megkülönböztetés mellett érveltek, azt állítva, hogy "az értékek, meggyőződések és a cselekvés nem feltétlenül a megosztottság jellemzői". Ilyenformán Lane és Ersson különbséget tesz "a társadalmak szerkezetében jelen lévő megosztottság és a társadalmi tudatban jelenlévő megosztottság" között. Valamely 'szerkezeti' megosztottság csak akkor válhat 'kifejezett' megosztottsággá, ha az érintett csoportok tisztában vannak a társadalmi különbség politikailag lényeges voltával. Következésképpen koncepciójukban a vallás, az osztály és a nemzetiség olyan társadalmi különbségekre szolgálnak példával, amelyeket tudatosan megosztottság gyanánt operacionalizáltak.
K. A., G. C.
Esettanulmány. A mai magyar társadalmat egyneműnek mondják. Mindez arra a tényre vonatkozik, hogy van ugyan néhány etnikai kisebbség, mindazonáltal ezek csekély számúak és meglehetősen asszimilálódtak a többségi társadalomhoz. Mégis megosztottságokat lehet feltárni, amelyek szerepe strukturális szempontból változó. Történeti értelemben voltak olyan vallási, ideológiai és etnikai megosztottságok, melyeknek jelentős szerepük volt a politikai és társadalmi életben. A vallási megosztottság igen lényeges volt a világháború előtti Magyarországon, s ez bizonyos fokig a felekezetek között a kereszténységen belül is érvényesült. Érdekes a zsidóság esete, mivel közöttük erős volt az asszimilációra való hajlandóság a 19. század fordulóján. Nagyon sok olyan zsidót is magyarnak tekintettek, akik vallási szempontból még mindig zsidók ('izraeliták') voltak, ami a társadalmi elfogadásuk számára egyengette az utat. Politikai tekintetben viszont, ahogyan a többi nemzetiség tagjai számára is, az 1867. évi XVII. törvény - az 1849-es törvény alapján - biztosította az ország izraelita lakosainak polgári és politikai jogegyenlőségét. Sajátos jelenségként az izraelita felekezeten belül is jelentkezett a megosztottság, mivel 1868-ban az asszimilációt nem ellenző és a modernizációban komoly szerepet vállaló zsidó réteg létrehozta a neológ irányzatot, amit a hagyományos, ortodox irányzat nem fogadott el. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott, amikor 1919 után az antiszemitizmus hivatalos politikai irányelv rangjára emelkedett és a korábbi társadalmi megosztottság politikai megosztottsággá változott. Ez a politikai megosztottság a második világháborút követően ismét társadalmi szinten érvényesült, ám az 1990-es választási kampány óta megint van bizonyos politikai szerepe. Általában véve az antiszemitizmus nem döntő politikai tényező, ám még ma is társadalmi és (látens) politikai ügy. Egyéb tekintetben a vallási megosztottságról nem lehet beszélni.
Egy további, tisztán etnikai jellegű megosztottság a romákkal kapcsolatos. Ez a kérdés kevésbé volt szembetűnő a kommunista időszakban. Amikor 1989 után a bűnbakkeresés gyakorlata felerősödik, a romákat a korábbinál sokkal erőteljesebb, elkülönültebb csoportnak tekintik, olyannak, amely nemkívánatos a társadalom számára. Ez a helyzet az egymást átfedő megosztottságra szolgál példaként, mivel a romák gazdaságilag előnytelen helyzetben vannak. Egy újfajta megosztottság okán, amely a jobb módban élők és a szegények között húzódik, a romák helyzetét általában csapdahelyzetként értékelik. Csak úgy tudnak kitörni a szegénység állapotából, ha pozitív megkülönböztetésben részesítik őket a többség részéről, ám a többség vonakodik így tenni, mivel igen sok előítélet létezik a romák "elégtelen teljesítményét" illetően. Bizonyos kulturális különbségek rovására írható társadalmi feszültségek tovább erősítik azokat a tendenciákat, melyek létrehozzák az etnikai, vagy etnokulturális megosztottságot a többség és a roma társadalom között.
Két politikainak tekintett csoport között ideológiai megosztottság áll fenn. Az úgynevezett szociálliberális vagy 'urbánusnak' kikiáltott csoportot gyakran kozmopolitizmussal, és a nacionalizmus-, sőt nemzetellenesnek tartott ideológiákhoz való kötődéssel jellemzik, mint például a kommunizmus, a liberalizmus, a globalizmus. Az ellenük irányuló előítéletek szélsőségesebbjei magyarellenességgel bélyegzik meg őket. A másik csoport nemzetinek tartja magát, az ellenfél populistáknak nevezi, amelyet tradicionalista eszmék jellemeznek, mely gyakran idegengyűlöletté és sovinizmussá fajul. Az ezen az alapon fennálló társadalmi megosztottság kevésbé jelentős, mégis a politikai életet jelentős mértékben befolyásolja ez az elkülönülés.
Egy további megosztottság meglehetősen ritkán előforduló típust képvisel. Ez a megosztottság a társadalom a fővárosban, Budapesten élő hányadát választja el a vidéken élőktől. Jóllehet, igaz, hogy a népesség egyötöde a metropoliszban él, és az ott dolgozók, bár nem ott élők aránya még nagyobb, a kulturális és gazdasági különbségek nem olyan élesek, hogy az ilyesféle megosztottságot legitimálna, még akkor sem, ha hatással van a társadalmi kultúra alakulására.
P. A.
Lásd még: antiszemitizmus, előítélet, etnicitás, etnikai csoport, gettósítás, konfliktus, pártrendszer, pozitív akció, társadalmi pluralizmus, vallás, szegregáció
