új keresés

Konfliktus

» Meghatározás

» Etimológia

» Tárgyalás

» Lásd még

Meghatározás. A konfliktus egyének vagy csoportok társadalmi interakciójának egy fajtája valamely társadalmon belül (osztályok, etnikumok, fajok, vallások, közösségek, politikai pártok, nemek között), vagy nemzetek, nemzetállamok között, melyet érdekek, eszmék politikai programok és intézkedések jellemeznek, és amely - legalább potenciálisan - nyílt és aktív küzdelemhez vezet.

Etimológia. Latin conflictus, jelentése 'konfliktus', 'harc', 'versengés', 'csata', 'küzdelem', 'összecsapás', 'nézeteltérés', 'viszály'.

Tárgyalás. Fontosságánál fogva a szóban forgó téma vitája önálló társadalmi és politikai elméletekhez vezetett, melyek átfogó elnevezése a konfliktuselméletek. Kezdetben a konfliktuselmélet a strukturális funkcionalizmus diszciplínájának megjelenésére adott válasz volt, mely az osztályharc marxi elméletében, valamint Simmel társadalmi munkáiban gyökerezett. Ennél fogva a konfliktusok elmélete e két irányvonal mentén fejlődött. Létezett egy harmadik irányzat is, melyet R. Dahrendorf kutatásai jelenítenek meg, és amelyek mind Marx, mind Weber eredményeire nagy hangsúlyt helyeznek. Ez utóbbi, a dahrendorfi iskola, a szociális konfliktus eklektikus megközelítéseként ismert.
A társadalmi és politikai viszonyok egy sajátos formája a konfliktus, amely különösen akkor alakul ki, amikor bizonyos érdekeket nem lehet egyensúlyba hozni. Politikai értelemben konfliktus akkor alakul ki, amikor egy cselekvő alany igyekszik érdekeit egy másik alany ellentétes vagy eltérő érdekeivel szemben érvényesíteni. Az érdekek mellett a hatalomra törekvést is a konfliktusok egyik forrásaként tartjuk számon.
A konfliktusokat alapvetően a szerint különböztetjük meg, hogy erőszakkal vagy politikai eszközökkel (dialógus, választás stb.) kezelik. Eszerint kétféle konfliktustípust említhetünk: intézményesített, valamint szabályozatlan konfliktusokat. Az első típushoz tartozókat a társadalmi cselekvők mindegyike által elfogadott szabályok irányítják, azaz a választási vagy döntőbírói szabályok. Miként gyakran hangsúlyozták, az egészséges demokrácia eljárásjogi folyamata intézményesített formában oldja meg belső konfliktusait. Diktatórikus társadalmakban a konfliktusok megoldására vonatkozó elfogadott szabályok hiányában magas fokú a polgárok részéről tapasztalható erőszak.
A konfliktust általában olyan helyzetként határozzák meg, melyben két vagy több csoport hasonló vagy ugyanazon célokhoz vonzódik, melyeket nehéz vagy lehetetlen párhuzamosan elérniük. Meghatározásunk mentén, a konfliktus bizonyos javakon való vetélkedés (áru, nyersanyag, kiváltságok, érdekek, haszon), melyekből rendszerint hiány van. Az egyik csoport a másik rovására szerezhet meg valamit. Az ilyesféle konfliktus nem foglal magában szükségszerűen ellenséges érzelmeket a szembenálló csoportok között, melyek akár híján is lehetnek az éppen zajló konfliktusról való tudomásnak. Az ilyenfajta konfliktusokat objektívnek vagy helyzetinek hívják.
Szintén konfliktust eredményez, ha az egyik csoport valamiképp felbomlaszt egy másikat, vagy az ellen cselekszik, tekintet nélkül arra, vajon fennáll-e a javakon való vetélkedés. Bizonyos küzdelmek során a harc gyökerei nem világosak; az indokokat rég elfelejtették, vagy az összeütköző pártok irracionálisan mutatják be őket. A konfliktus egy további fajtája bukkan fel, ha az egyik párt a másikat ellenségesnek tekinti. Az ilyen konfliktusok, a másikról való tudat által befolyásolt konfliktusok teszik ki a harmadik típust, amely esetben a múltból örökölték az ellenséges attitűdöket. Ilyenfajta konfliktusok leggyakrabban etnikumok között fordulnak elő.
K. A.

Lásd még: megosztottság (cleavage), polgárháború