új keresés

Identitás

» Meghatározás

» Etimológia

» Tárgyalás

» Esettanulmány

» Lásd még

Meghatározás. Az azonosság fogalmának megközelítése két perspektívában, a tökéletes hasonlóság és a megkülönböztetés, két párhuzamos vizsgálódást tesz lehetővé, ha személyek vagy tárgyak identitásáról van szó: egyfelől a hasonlóságot, és a különbözőséget másfelől. Némelykor az identitást egyszerű adottságként fogják fel, ám ez a megközelítés sem az identitás dinamikáját, sem az identitás számára meghatározó társadalmi körülmények között végbemenő interaktív folyamatokat (és az esetleges intézményi aspektusokat) nem veszi figyelembe. Éppen ezért az identitás megértése számára elengedhetetlen, hogy mint létrejövés, vagy valamivé válás legyen értelmezve. Az identitás soha nem valamilyen teljes és befejezett meghatározottság, olyannyira nem, hogy még a halállal sem válik véglegessé, hiszen mindig lehetőség van a post mortem átértékelésre, és vannak olyan identitások is, amelyek kifejezetten a halál révén válnak valóra (pl. a mártírok). A kortárs használatban bizonyos stiláris rugalmasság érhető tetten, miután a 'társadalmi identitás' és az identitás közel azonos jelentésre tett szert. Ez viszont azért lehetséges, mert az identitás elengedhetetlenül társadalmi identitás.

Etimológia. A szó latin gyöke idem, mint azonos két jelentéssel bír: az egyik jelentés szerint 'X és Y azonos', a másik jelentés viszont a megkülönböztetettségre, tehát az időbeni folyamatosságra és állandóságra utal.

Tárgyalás. A társadalomtudományok terén az identitás fogalma stratégiai szerepben tűnik fel, noha különböző értelemben használják. Általában a társadalmi identitás kifejezést nagyon széles értelemben használják, és azokra a módokra utal, ahogyan az egyének és a közösségek az egymás közötti interakcióikban elhelyezik magukat. A társadalmi szereplők identitása több, mint a külső vagy objektív referenciák listája, amely megválaszolhatná a kérdést: ki a társadalmi szereplő? Ez azt jelenti, hogy pszichológiai, szociálpszichológiai és kulturális komponensek is lényeges szerepet játszanak az identitás meghatározásánál. Ezt a folyamatot az identifikáció dinamikája jellemzi, ami nem más, mint a jelentés újrateremtésének folytonos körforgása, amelynek során az identitás a kultúrában megteremtődik, elhasználódik és szabályozódik - tehát a reprezentáció szimbolikus rendszerei alkotják meg a jelentéseket az adott kulturális és társadalmi környezetben adoptálható identitásokról (Hall, 1977). A jelentésadás a különbségeken alapul, márpedig a különbségeket a kultúra számára is keretként szolgáló osztályozási rendszer biztosítja (Douglas, 1987). Az osztályozási rendszer alapja a szimbolikus reprezentáció, amely egyúttal a saját és a másik csoport (in-group, out-group) egyértelmű megkülönböztetését teszi lehetővé. A szimbólumok rendszere, Bourdieu szerint, áthatja az identitás mezőit, mint amilyen a család, munkahely stb. Ily módon a szimbólumok a társadalmi reprezentáció részét képezik, amint a meghatározó viselkedési minták is, beleértve a dominancia gyakorlatát is. A jelentésadás - s ezzel összefüggésben az identitás magja - számára feltételként szolgálnak a saját és a másik csoport (in-group, out-group) megkülönböztetésének eszközei, többek között a szegregáció és a diszkrimináció. A csoportidentitás a szimbolikus reprezentáció stb. elemeinek átfogó szintézise és konkrét szerveződése gyanánt fogható fel, és az olyan, a társadalmi totalitás körébe tartozó kategóriákkal ragadható meg, mint a demográfiai adatok, mentalitás, társadalmi szerveződések és tevékenységek, történelem. Minden társadalmat jellemeznek bizonyos kategóriák, amelyek a társdalom minden tagjára jellemzőek. Ez a koherencia, és emellett az adott szimbólumrendszerhez és társadalmi képzetekhez való tartozás tudata miatt mondhatjuk azt, hogy egy társadalom több mint egy csoport, azaz hasonló jegyekkel bíró individuumok puszta összessége. Mindazonáltal, miután az identitás magját nem lehet egy kategóriával vagy egyetlen kategóriasorral meghatározni, a társadalom minden egyes tagja egy alcsoporthoz tartozhat, amely más kategóriákkal határozza meg magát, mint a társadalom többsége. A társadalmi alcsoportok különböző típusúak lehetnek, amelyek mindegyike az identitás sajátos meghatározásával bír. Ennek megfelelően a társadalmi alcsoportok típusai azon kategóriasornak megfelelően különböznek, amelyet a csoport tagjaira jellemző társadalmi reprezentáció kifejez. Ha ez fennáll, ebben az esetben beszélhetünk közös identitásról. A kategóriasorok széles körben változhatnak, ezek alapja lehet a nemiség (gender), az etnicitás stb.
E szerint két perspektívában értékelhetjük az identitás szerepét egy adott társadalmi összefüggésben. Az esszencialista perspektíva tétje az, hogy vajon az identitás meghatározható-e a tulajdonságok világos, autentikus rendszerével, amely leírja a társadalmi életben található identitást, s amely kiindulópont lehet a számára a társadalmi kontextusban elődlegességet biztosító politika irányába (Woodward, 1997). Másfelől a nem-esszencialista perspektívában, ahogyan ez némely feminista irányzatokban megjelenik, az identitás fluidnak mutatkozik, amelynek a sajátosságai új körülmények között megváltoznak vagy megváltoztathatóak, s nincs az időnek ellenállni képes, esszenciális identitás-meghatározás.
Némelyek azonban úgy érvelnek, hogy a kortárs társadalmi szituációban az identitás válságban van, amely egy szociológiai ténynek köszönhető, nevezetesen, hogy nem létezik társadalmi mag vagy centrum, mint például az osztály, ami garanciát nyújthatna az identitás magja számára is. E diskurzusban a globalizáció hatásai gyakran szerepelnek a vita tárgyaként (Giddens, 1990). Új identitásformák alakultak ki, amelyek az ún. 'identitáspolitikák', s ezekre támaszkodva új társadalmi mozgalmak révén küzdenek az elismertetésért. Mi több, általában komoly kihívást jelent a liberális demokráciák számára az, hogy bizonyos társadalmak egy adott helyzetben miként értékelnek egy-egy identitásformát.

Esettanulmány. Kettős identitást figyelhetünk meg például a Moldova Köztársaságban élő románok és a Romániában élő magyar kisebbség esetében. A kettős identitás ez esetben azt jelenti, hogy az említett csoportok érzelmi viszonyt táplálnak az ún. anyanemzetük iránt, ugyanakkor lojálisak a velük egy országban élő nemzettel. Viszont ha az identitás mindkét irányban erősnek mutatkozik, úgy a nemzet fogalma kerülhet válságba. Ezt jól mutatja a társadalmi reprezentáció, amennyiben a nemzeti identitást különböző szimbólumok jelenítik meg. Így meglehetősen eltérő válaszokat adhatunk arra a kérdésre, hogy "Mi határozza meg a nemzeti identitást?" A romániai magyarok erre a kérdésre többségükben úgy válaszolnak, hogy a nyelv, a közösségi érzés és a hagyományok, a nemzeti ünnepek, míg a román többség a születési helyet, a tényleges lakóhelyet jelöli meg a nemzeti identitás-meghatározás alapvető elemeiként. Másfelől azonban a romániai többség a magyar kisebbséghez hasonló fogalmat alkalmaz akkor, amikor a Moldova Köztársaságban élő románokról van szó. További szempont, hogy ugyanazon etnicitáson belül is különböző viszonyulási mód tapasztalható a többségi és kisebbségi létmódhoz. Így például a magyar kisebbségi identitás különbözik a magyar etnikai többségi identitástól, ami szintén feszültséghez vezethet. Ez a jelenség figyelhető meg a romániai magyaroknak a magyarországi társadalomba való akkulturációja során.
P. A.

Lásd még: akkulturáció, megosztottság, etnicitás, etnikai identitás, társadalmi képzetek, társadalmi reprezentáció