hirdetés
Globalizáció
Meghatározás. A globalizáció összetett társadalmi és gazdasági folyamat, melynek többek között gazdasági, politikai és kulturális vonatkozásai vannak, és amely egymás után éri el a világ országait. A globalizáció kölcsönös függőségi viszonyokat teremt, illetve olyan szabályokat érvényesít, melyek az egyes államok kormányai számára nem feltétlenül elfogadhatóak. A folyamat a világpiac destabilizálódásával és a specifikus kultúrák eltűnésével fenyeget. A globalizáció elméleti megközelítése I. Wallerstein "világrendszer" fogalmára (1979, 1983) vezethető vissza, mely a fejlett és kevésbé fejlett országok egyenlőtlen gazdasági és politikai kapcsolatainak hálózatát jelöli. Ez a nemzetközi rendszer a fejlett ipari országok által alkotott "magból" és olyan kevésbé fejlett "perifériás" országokból áll, melyek függőségi viszonyban vannak a "mag" országaival, és amelyeket a "mag" kizsákmányol.
Etimológia. Latin, globus, jelentése 'gömb', 'földgömb', 'tömeg', 'embercsoport'.
Tárgyalás. Egyes vélemények szerint az 1970-es évek óta a világ gazdaságának szerveződésében bizonyos "globális változások" következtek be (Dicken, 1992). A szállítási és távközlési technológiák nemcsak a térbeli és időbeli távolságokat csökkentették le, hanem azt is lehetővé teszik, hogy földrajzilag egymástól távol lévő telephelyeket és tevékenységeket egyetlen vállalati központ integráljon és felügyeljen. Ezen túl kialakultak az államhoz nem kötött, szabadon mozgó multinacionális cégek (trans-national corporation - TNC), melyek a külföldi működő tőke beruházások (foreign direct investment - FDI) növekvő és egyre szerteágazóbb áramlását eredményezik világszerte. Végül megjelentek az államok feletti (transznacionális) intézmények és a regionális államkezdeményezések. A világgazdaság többet jelent a nemzetközi gazdaságnál, ahol a kereskedelem és a beruházások a nemzeti vállalatok által irányított nemzeti határokon keresztül áramlanak. A globalizált gazdaságban a globális vállalatok tevékenységük és struktúrájuk révén maguk alá vonják az egyes nemzeti gazdaságokat (Hirst és Thompson, 1992). Létezik olyan nézet is, miszerint a nemzeti kormányok beavatkozásától való függetlenedésnek és a mikrochip megjelenésének köszönhetően a világpiac olyan egységgé vált, melynek gyakorlatilag egyetlen meghatározója a fogyasztó (Levitt, 2000).
Sklair meghatározása szerint (Sklair, 1991) a fent említett változások a globalizáció három dimenziójában, a gazdaság, a politika terén és kulturális vonatkozásban tapasztalhatók: először a multinacionális cégek (TNC) megjelenésében, másodszor a nemzetközi tőkésosztály (trans-national capitalist class - TCC) kialakulásában, végül a fogyasztói (konzum)társadalom kulturális ideológiájának (consumerism) terjedésében nyilvánulnak meg. Hirst és Thompson (1996) úgy vélik, hogy "a multinacionális társaságok a valóban globalizált gazdaság megnyilvánulásai", és hogy a multinacionális cégek "lényegében azt a szabadon mozgó tőkét jelentik, amely nem köthető egy nemzethez sem, és melyet nemzetközi menedzsment irányít". Holstein kutatásai (1990) a frissen megjelent multinacionális cégeket üdvözölve azt írják, hogy "a nagy globális társaságok gyakorlatilag a nemzeti határokat alig figyelembe véve hozzák meg döntéseiket". Ugyanakkor elismerően szólnak a "kaméleoni képességükről is, melynek segítségével a helyi adottságokhoz hasonulnak, függetlenül attól, hogy hol működnek". Így a transznacionális cég az állami/korporatív és a globális/lokális jegyek bonyolult keveréke, és meg kell birkóznia azzal az összetett elvárással, hogy egyszerre érvényesüljön globálisan és lokálisan, tehát képes legyen eleget tenni a gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan (think globally, act locally) parancsának.
Sokan vitatkoznak arról, hogy a folyamat során a cégek valóban "állami függetlenségre" tettek-e szert. Hu (1992) az elsők közt cáfolta a multinacionális cégek államtól való függetlenségét, és kialakította azt az álláspontot, mely szerint nincsenek transznacionális vagy globális vállalkozások, csak nemzetközi tevékenységet folytató nemzeti cégek.
A transznacionális tőkésosztályt úgy tekintik, mint amely multinacionális cégein keresztül ellenőrzi a termelést és a gondolkodást. A nemzetállamot tovább rombolja az olyan nemzetek feletti (supranational) intézmények kialakulása, mint az Európai Unió, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és az ENSZ. A globalizáció-elmélet szerint ezek az intézmények hivatalosan szeretnének az államokon alapuló kereskedelem, diplomácia, katonai szövetség és háborúzás helyébe lépni. A nemzeti szintű gazdasági irányítás azonban egyelőre létező tény, és mivel a nemzeti gazdasági irányítás egyik stratégiája a protekcionizmus, akadályozó tényezője a globális piac kialakulásának.
Van néhány olyan termék, amelyet kétségkívül az egész világon fogyasztanak. A Disney és a McDonald's iránt például a legtöbb országban van kereslet, és ugyanígy a Toshiba laptopok és a Microsoft szoftverei is keresettek a világ ipari országaiban. Még ezek a termékek is, az őket gyártó cégekhez hasonlóan, kivitelezésük vagy a beállításuk által jellemzik származási országukat (Warhurst, Nickson, Shaw, 1999). Van néhány híres, többnyire az Egyesült Államokra jellemző példa az olyan globális termékekre, melyek egyértelműen hordozzák származási országuk jellemzőit (pizza, jazz, hamburger stb). Akár azt is feltételezhetjük, hogy sok fejlesztés nem a globalizáció, hanem az amerikanizáció folyamatát tükrözi (a kifejezést először 1901-ben használta Blunt). Nem lenne tehát helyes, illetve helytálló ezeket a kulturális és fogyasztási cikkeket "globális termékeknek" nevezni. Talán jobban illik rájuk "a főleg a nyugati világban gyártott univerzalizált termék" kifejezés (Warhust, Nickson, Shaw, 1999).
Noha a globalizáció kifejezés etimológiája és jelentése egyértelmű, a globalizációval jellemzett folyamatokat sokféleképpen értelmezik a különböző tudományok, a közgazdaságtan, a szociológia és a politikatudományok perspektíváján belül is.
Esettanulmány. A szovjet blokkhoz tartozó közép- és kelet-európai országok gazdaságai közül némelyek a kereskedelem és a termelés révén már 1989 előtt integrálódtak a nemzetközi gazdaságba. Mi több, ahogy ezt Magyarország példája mutatja, ehhez igazodva gazdaságirányítási átalakulás zajlott az 1989 előtti évtizedekben. Az elmúlt évtizedben a külföldi működő tőke beruházás (FDI) által felgyorsult a közép- és kelet-európai országok világgazdaságba való bekapcsolása. A legtöbb ember - alkalmazottként, vezetőként és politikusként - a működő külföldi tőkeberuházásokat és azok hatásait látva találkozott először a globalizációval. Közép- és Kelet-Európában a gazdasági és strukturális átalakuláshoz és a menedzsment-szemlélet elsajátításához a gazdasági tanácsadók segítségével elsősorban a privatizáción keresztül vezetett az út. A sorra újraformálódó posztkommunista államokban a privatizációs igény viszonylag gyorsan alakult át a nyugati multinacionális cégek tőkebehozatali folyamatává. 1997-ig a kelet-európai térségben a multinacionális cégek tőkéjének nagy részét csak néhány közép-európai állam - elsősorban Lengyelország, Magyarország és Csehország - vonzotta. Ezzel párhuzamosan alakult ki az a társadalmi és politikai szempontból is mérhető félelemérzet, hogy Közép-Kelet-Európa az olcsó termelés térségévé válik, ahol a multinacionális cégeknek érdemes befektetni a jól képzett, de olcsó munkaerőbe. Felmerült a kérdés, hogy a szerkezetváltáson átesett közép-európai országok hogyan fognak beilleszkedni a globális tőkés gazdaságba, tekintettel a multinacionális cégek termelési stratégiáira és a befogadó országok nemzeti sajátosságaira és politikai preferenciáira.
Székesfehérvár esete: Az Európai Unió regionális innovációs rendszert vizsgáló projektjének fő célja, hogy 11 európai régióban megállapítsa, létezik-e ilyen rendszer. A projekt által választott egyik régió Székesfehérvár térsége volt. Ebben a térségben a külföldi működő tőkeberuházások értéke 1995-re meghaladta az 1 milliárd dollárt. A régióban, mely a szocializmus időszakában olyan vezető állami cégeknek adott otthont, mint a számítástechnika és az elektronika területén tevékenykedő Videoton, valamint az autóbuszokat gyártó Ikarusz, jól képzett és olcsó a munkaerő, viszonylag fejlett az infrastruktúra és sokféle helyi és nemzeti szintű befektetési kezdeményezés van jelen. Ezek a kezdeményezések olyan élen járó cégeket vonzottak, mint a Ford, az IBM és a Philips, melyek elsősorban összeszerelő tevékenységet folytatnak a térségben. Általánosságban elmondhatjuk, hogy azokat a külföldi cégeket, melyek ipari tevékenységet telepítettek Magyarországra vagy más posztkommunista államokba, nem elsősorban az itteni tudósok és mérnökök tudása, hanem a munkabérek általánosan alacsony szintje vonzza.
A másik gond az országok elmaradott környezetpolitikája. A Közép-Kelet-Európában megvalósuló külföldi beruházások pozitív hatással lehetnek ezen országok környezetére, hiszen az új befektetők új, sokkal inkább környezetbarát technológiával helyettesítik az államszocializmus idején használt régebbi, költségesebb technológiát.
B. Á.
