új keresés

Cionizmus

» Meghatározás

» Etimológia

» Tárgyalás

» Lásd még

Meghatározás. A cionizmus egyszerre utal egy politikai hitvallásra, egy ideológiára, valamint egy gyarmatosító-telepes tervezetre, közelebbről egy nacionalista mozgalomra (eredetileg) a zsidó nemzet újraélesztése, illetve (jelenleg) fejlesztése és védelme érdekében azon a helyen, amelyet most Izraelnek hívnak.

Etimológia. A héber sîyôn, majd az egyházi latin Sion-ból származik: Jeruzsálem hegyére utal, amelyre Dávid városa épült.

Tárgyalás. A cionizmus kifejezés Nathan Birnbaum német zsidó újságíró találmánya. Politikai terminusként születésnapja is van: 1892. január 23., születési helye Birnbaum nyilvános, A cionizmus alapelvei címmel megtartott előadása. A kifejezés "atyjától" származó meghatározása: "A cionizmus a Sion szóból ered [...] A Sion szó a megváltás iránti nemzeti törekvést szimbolizálja és a nemzeti megújhodás reményét testesíti meg. A Sionra való visszatérés a zsidó nép eszméje lett [...] Ez az eszme a cionizmus alapja".
A kortárs szóhasználatban a cionista kifejezés általában azokra az emberekre utal, akik az izraeli zsidók igényeit támogatják, szemben a palesztinok igényeit támogatókkal.
Birnbaum kifejezését ősi zsidó hit alapján alkották meg, mely Izrael népe, Izrael törvénye (Tóra: Isten törvénye, ahogyan Mózesnek kinyilatkoztatta azt és a héber iratok első öt könyvében foglaltatik) és Izrael földjének romlatlan egységét állítja. Jóllehet 2500 évre el voltak választva eredetük ősi földjétől, iránta érzett sóvárgásuk nem halt el. Ezt a bibliai és vallási érveken alapuló hitet széles körben a zsidók etnikai és nemzeti identitása, valamint világméretű szolidaritása fő forrásaként értékelik.
Mint ideológia, a cionizmus a nacionalizmus egyik típusa. A cionizmus a zsidó nép ideológiája, olyan, többnyire normatív eszmék bonyolult együttese, amelyeket a zsidó nemzet és tevékenységei meghatározására és/vagy igazolására használnak. A nemzeti ideológiák európai fajtái között a cionizmus specifikus természete egy sor eszméből származik: az a fajta meghatározás, amely szerint valamennyi, bárhol élő zsidó egyetlen nemzetet alkot; az a tétel, hogy az antiszemitizmus mindenütt elkerülhetetlen, ahol zsidók és nem-zsidók élnek együtt; az antiszemitizmus kitörölhetetlen volta az oktatás és a társadalmi-politikai változás eszközei révén; a zsidó élet abnormalitása a "számkivetettségben", gyökértelensége és erőtlensége folytán; annak szükségszerűsége, hogy elérjék a világon élő zsidók egy területre gyűjtését Palesztinában, ahol meg kell valósítani a zsidó újjászületést és szuverenitást. Kezdetben a cionizmus többnyire a közép-kelet-európai zsidóság körében bukkant fel. Úgy fogták fel, mint alapvető és ésszerű választ a társadalmi-gazdasági válságokra, az antiszemitizmusra, majd a holokausztra.
Modern nemzeti mozgalomként a cionizmus a Cionisták Első Világkongresszusával indul, amelyet Bázelban tartottak (1897). A kongresszus ideológiai keretét Theodor Herzl pamfletje, A zsidó állam szolgáltatta. Theodor Herzl, aki Budapesten született, iskoláit Bécsben végezte, módos zsidó családba tartozott, a legfontosabb szerepet játszotta a cionizmusnak nemzetközi politikai tömegmozgalommá való átalakításában, melyet a Cionista Szervezet képviselt. "Bázelban államot alapítottam" - írta Herzl, összegezve a kongresszus eredményeit. "Ha valóban erre törekedtek, nem marad egyszerű álom csupán". David Ben-Gurion (aki Lengyelországban született és 1906-ban emigrált Palesztinába) Izrael első miniszterelnöke 1948. május 14-én Herzl portréja alatt olvasta föl az Izrael állam megalakításáról szóló kiáltványt.
Ugyanakkor a cionizmus gyarmatosító-telepes tervezet. A korai cionista szlogen: "nép nélküli országot egy ország nélküli népnek" azt a felfogást tükrözte, hogy Palesztina üres, mivel nem európaiak lakják.
A zsidók az 1880-as évektől kezdtek Palesztinában letelepedni, csatlakozva egy kicsiny zsidó népességhez, mely már honos volt a bibliai földeken. A zsidó bevándorlók, akiket lelkesített a cionizmus és nem csupán szórványos, de gyakran a hivatalos állami antiszemitizmus elől menekültek, növekvő számban jöttek Kelet- és Közép-Európából. Az európai holokauszt nagymértékben fokozta a zsidó kivándorlást és megerősítette az államalkotás tervezetének támogatását a zsidó diaszpórában és általában a nyugati közvéleményben. A zsidó bevándorlás új hulláma a '80-as évektől kezdődött, különösen a kommunista, majd posztkommunista országokból.
Ám Palesztina nem volt üres terület. Az arab népességnek szintén jól megalapozott igényei vannak a politikai szuverenitásra a Közel-Kelet e térségében. A zsidók és az arabok igényei és követelései gyakran összebékíthetetlennek tűnnek. Az ebből adódó következmények a számos izraeli-arab háború, valamint a gyakori arab terrortámadások és az izraeli megtorló intézkedések.
A legtöbb cionista még napjainkban is tagadja a politikai szuverenitásra irányuló palesztinai arab igények jogosságát és olyan magasabb rendű zsidó igényt támaszt Palesztinára, amely a történelmi elsőbbségen, isteni ígéreten és a befektetett munkán alapul.
Elméletben és gyakorlatban egyaránt, Izrael cionista állam. Hivatalosan nem állampolgárai, tehát zsidók és arabok, államaként határozza meg magát, hanem a bárhol élő valamennyi zsidó államaként, akik az izraeli jog értelmében automatikus joggal bírnak arra, hogy bevándoroljanak Izraelbe, ott állampolgárságot nyerjenek és élvezzenek olyan jogokat, melyeket Izrael nem-zsidó állampolgáraitól megtagadtak.
G. C.

Lásd még: antiszemitizmus, diszkrimináció, holokauszt, ideológia, nemzetállam