új keresés

Antiszemitizmus

» Meghatározás

» Etimológia

» Tárgyalás

» Esettanulmány

» Lásd még

Meghatározás. Az antiszemitizmus a faji sovinizmus és a fajgyűlölet legradikálisabb formája, amely a zsidókkal szembeni ellenségességben és a velük szemben táplált rasszista gyűlöletként nyilvánul meg. Különféle típusai (vallási, fiziognómiai, karakterológiai stb.), és válfajai léteznek, az olyan mérsékelt formáktól, mint a zsidóellenes propaganda, polgárjogaik megsértése, egész az ellenségesség heves megnyilvánulásáig, mint a zsidókkal szembeni gyűlölet terjesztése, az ellenük való uszítás vagy bűncselekmények elkövetése, illetve a tömeggyilkosságok és a zsidók fizikai megsemmisítése, amelyeket a faji sovinizmus legradikálisabb formáiként határoznak meg. Jóllehet a kifejezés valamennyi sémitával szembeni gyűlöletet sugall, csak a zsidókkal kapcsolatban használatos.

Etimológia. Az antiszemitizmus szóösszetétel. 1879-ben képezték a valami ellent, illetve valamivel szembeniséget jelentő anti, görög szóból és a Sem, névből, amelyet Noé fia visel a Bibliában, és akitől a hagyomány szerint a zsidók és az arabok magukat származtatják. A szót először Wilhelm Marr német agitátor használta, aki az éppen zajló európai zsidóellenes kampányok magyarázatára találta ki.

Tárgyalás. Az antiszemitizmus megnevezést tekinthetjük úgy, mint az emberiség története legkitartóbb gyűlölet-megnyilvánulásának megjelölését. A szakértők az antiszemitizmus történetének két külön szakaszáról beszélnek: a régi, elsősorban vallási antiszemitizmusról és a "tudományos", vagy "új antiszemitizmusról".
A Római Birodalom fennállása idején gyanakodva szemlélték őket, mint elkülönülő népet, mivel a zsidók elutasították a római császár istenítését. A korai kereszténység idején és a középkorban a zsidógyűlölet új alakot öltött és megerősödött. A judaizmust a kereszténység fő vallási vetélytársának tekintették, amely ellen a keresztényeknek harcolniuk kell.
Az i. sz. negyedik században Konstantinusz római császár keresztény hitre tért, a vallás szolgálatába állította politikai hatalmát és zsidóellenes törvényeket hozott, melyek következtében a zsidókat a politikai befolyás valamennyi övezetéből kirekesztették és megfosztották őket polgárjogaiktól.
Az Evangéliumok beszámolóit kezdték téves eszmék forrásává tenni, "az istengyilkosság"(deicidium) ekkor már azt jelentette, hogy a zsidók meggyilkolták Istent, s emiatt "Krisztus gyilkosaiként"bélyegezték meg őket. Az iszlám az i. sz. hetedik században emelkedett fel és szintén támadta a zsidókat, mert a zsidók nem ismerték el Mohamedet legitim prófétának. A Korán tartalmazta az akkor keletkezett írásokat, így számos állítása ellenséges hangot üt meg a zsidókkal szemben.
Az évszázados antiszemitizmussal jellemzett történelmi háttér feszültsége végül a 20. századi holokausztban robbanásig fokozódott. Az új antiszemitizmus sokat átvett az ősrégi, teológiai gyökerű zsidóellenességből. Ám a 19. század végén az antiszemitizmus minőségi ugráson ment át. A szociáldarwinizmus és egyfajta áltudományos biológia által előkészített alapokon a zsidókra olyan elképzeléseket vetítettek, amelyek megkülönböztetett, "alacsonyabb rendű"fajként állították be őket, amely az európai civilizációt fenyegeti: "horgas orr", "húsos ajkak", "göndör haj", "koszos, büdös keleti leprások", "a világ élősködői"; groteszk képeket állítottak a zsidók stigmatizálásának szolgálatába.
Az új antiszemitizmusnak van néhány megkülönböztető vonása. Az új antiszemiták elkezdték határozottan összekapcsolni a zsidó szellemet a kapitalizmussal. A zsidók szembeötlő jelenlétét a nagykereskedelemben és a nagytőkében egy rejtélyes zsidó világkormányzat bizonyítékaként emelték ki. Ezen kívül az új antiszemiták a zsidók és a szocializmus, illetve kommunizmus közé is egyenlőségjelet tesznek. A kapitalizmust, a liberalizmust, a szocializmust, a kommunizmust jellegzetesen zsidó hitvallásként állították be, melyek aláaknázzák a hagyományos európai életformát.
A történelem tele van antiszemitizmusra utaló példákkal:
»i. sz. 70. Titusz elfoglalja Jeruzsálemet. Több mint egymillió zsidó lelte halálát.
»136. - 580 ezer férfit meggyilkolnak, 985 várost lerombolnak Palesztinában
»306. - Hispánia provinciában megtiltják zsidók és keresztények találkozását és házasságát
»325. - Konstantin oly módon változtatja meg a húsvét megünneplésének időpontját, hogy az ne essen egybe a zsidó húsvéttal
»415. - Severus püspök felgyújtja a zsinagógát Magona faluban
- A zsidóknak sárga színt kell viselniük (ez az iszlámból ered)
»1012 - II. Henrik német császár zsidókat űz ki Mainz városából
»1553 - Rómában pápai parancsra Talmudot foglalnak le és égetnek el
»1559 - Milánóban a talmud 12 ezer példányát égetik el
»1569 - V. Pius pápa valamennyi zsidót kiutasítja a pápai államokból
»1593 - Kiutasítások Itáliából és Bajorországból
»1593 - Rituális gyilkosság vádjával halálra ítélnek három zsidót
»1614 - Zsidókat támadnak meg és űznek el Frankfurtból
»1624 - Gettót állítanak fel az itáliai Ferrarában
»1648 - 100 ezer zsidót mészárolnak le a mai Ukrajna területén
»1715 - VI. Pius pápa rendeletet bocsát ki a zsidók ellen
»1768 - 20 ezer zsidót ölnek meg Lengyelországban
»1805 - Zsidókat mészárolnak le Algériában
»1840 - Vérvád Damaszkuszban
»1853 - Vérvád Oroszországban
»1879 - Az antiszemitizmus fogalmának kelte
»1882 - Az első zsidóellenes kongresszus, melyet a németországi Drezdában tartottak
»1894 - Alfred Dreyfus pere Franciaországban
»1904 - Folytatódnak az oroszországi pogromok
»1919 - 3000 zsidót ölnek meg magyarországi pogromokban
»1920 - Adolf Hitler feltűnése
»1925 - Megjelenik a Mein Kampf
»1940 - Elgázosítás és agyonlövetés lengyelországi gettókban
»1942 - Zsidók tömeges elszállítása Belgiumból és Hollandiából
»1944 - Magyar zsidók megsemmisítése
»1945 - A holokauszt végső számvetése: 6 millió zsidót öltek meg
»1952 - Kommunisták gyilkolnak meg zsidókat, a prágai perek
»1956 - Zsidókat utasítanak ki Egyiptomból
»1967 - A hatnapos háború
»1970 - A "lelkiismeret rabjai", köztük sok zsidó bebörtönzésének kezdete Oroszországban
»1982 - Libanoni háború.

Esettanulmány (1). Az antiszemitizmus az olyan társadalmakban jelenik meg, amelyek meghatározója a források elégtelensége és az önkényuralom. Ennél fogva az antiszemitizmus csaknem valamennyi antiliberális és antidemokratikus mozgalom elkerülhetetlen velejárója. Tetőpontját a totalitárius rezsimekben érte le, ahol mint náci típusú antiszemitizmus jelent meg. Az antiszemitizmus e sajátos típusának áldozatai az európai zsidók voltak. Számos európai országban fordultak elő antiszemita megnyilvánulások, és drámai formát öltöttek a 19. század végén, majd a Stolipin nevéhez fűződő reakció idején, az első orosz forradalom bukását követően.
Az antiszemitizmus legkegyetlenebb mivoltában Adolf Hitler hatalomra kerülését követően mutatkozott meg, és hasonló brutalitással kerültek szembe a zsidók valamennyi megszállt és csatlós országban a második világháború folyamán. Hatmillió fölött volt azon zsidók száma, akik a nácizmus gyilkolásának, valamint a horvát, lett, szlovák, román és magyar fasizmusnak estek áldozatul. Az antiszemitizmus utolsó nagyarányú megnyilatkozását Lengyelországban figyelték meg, áldozatai a koncentrációs táborok fogságát túlélő rabok voltak.
Az antiszemitizmust újra konstatálták Európában a huszadik század második felében. Nyugat-Európában, különösen Németországban, Franciaországban és Ausztriában szoros összefüggésben volt a fokozódó xenofóbiával (idegengyűlöletrwl). Másfelől a Közép- és Kelet-Európában megfigyelt antiszemitizmus az autoriter rendszereken belüli nacionalizmusa erősödésének következménye volt.
Jugoszláviában a zsidók a 19. század végére polgári egyenlőséget kaptak. Az antiszemita propaganda a második világháború kezdetét megelőzően felerősödött. Az 1941-1944 közötti időszakban zsidók százezreit gyilkolták meg Horvátországban, a szerbeken és a cigányokon kívül. Az antiszemitizmus sohasem képezte állami intézkedések részét, de előfordult néhány alkalmi antiszemita megnyilvánulás a zsidóknak a cionizmushoz való viszonyulásának kontextusában. A zsidóknak mindenkor szabad volt szervezkedniük és kapcsolatot tartaniuk Izraellel, zsidó szervezetekkel.
Az utóbbi időben az antiszemitizmus leghevesebb megnyilvánulása az az esemény volt, melynek során Zágrábban (Horvátország) 1991 augusztusában robbanóanyagot helyeztek el egy zsidó szervezet épületében, illetve a zsidó temetőben; az incidens a horvátországi nacionalizmus erősödésével függött össze.
N. S., J. G., A. K.
Esettanulmány (2). Az antiszemita érzületnek hosszú története van Közép- és Kelet-Európa térségében, amely a kommunizmus előtti időszakra nyúlik vissza. Románia esetében is ez a helyzet. Ám a tudósok készséggel jellemzik úgy Romániát, hogy az a "legantiszemitább ország"volt (Arendt, 2001). Ebben a térségben, ahol a társadalmaknak a politikai modernizáció folyamatának kihívásával kellett szembenézniük, az antiszemitizmus szorosan összekapcsolódik az állampolgárság problémájával. Ezt a problémát a politikai társadalom egy jelentős része a "vagy mi, vagy ők" kérdéseként érzékelte, ahol a "mi"és az "ők"etnikai csoportokra vonatkozott. A kormányok gyakran tükrözik a populáris hangulatokat: erre szükségük is van, ha azt óhajtják, hogy újraválasszák őket. Tehát ha a meghatározó etnikai csoport úgy dönt, hogy távolságot tart "másokkal"szemben, a kormányok gyakran kényszerítve érzik magukat, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, melyek tükrözik ezeket a hangulatokat.
A két világháború között Romániának 18 057 028 lakosa volt, ebből 728 115 volt zsidó (4%), akik Európa legváltozatosabb zsidó népességét alkották.
Románia déli részén, a történelmi Havasalföldön szefárd zsidók éltek, akik jól integrálódtak a társadalomba, jóllehet sohasem fogadták el őket románnak. Többnyire városokban éltek és közülük sokan jó gazdasági pozíciókkal rendelkeztek a bankvilágban vagy a nehéziparban, és különösen a németországi, ausztriai és franciaországi zsidókkal tartottak fenn jó kapcsolatokat. E három ország, Nagy-Britanniával együtt, nemzetközi egyezményeket használt fel arra, hogy kényszerítse Romániát, garantáljon valódi polgárjogot a zsidóknak. Romániának ezen a részén az antiszemitizmus inkább periférikus jelenség volt, és talán ezzel a körülménnyel magyarázható az a tény, hogy Románia déli vidékein, Antonescu autoritárius diktatúrája idején, az antiszemita intézkedéseket halogató módon és nehézkesen hajtották végre, így sok ezer zsidót mentettek meg a keleti haláltáboroktól.
Románia keleti részén, Moldovában, ettől sok tekintetben eltérő volt a zsidók helyzete. A 19. század folyamán sok ezer askenázi zsidó jött ide, hogy elkerülje az oroszországi üldöztetéseket és pogromokat. Az oroszországi zsidó népesség másik nagy hulláma hozzáadódott az elsőhöz, miután az első világháborút követően Besszarábia egyesült Romániával. Kelet-Romániában sok volt a szegény zsidó, közülük számosan tartoztak a zárt közösségekben élő hászidokhoz. Többségük nem tudott románul, orosz ajkúak voltak vagy pedig jiddisül beszéltek. A román államnak ezen a területén mély gazdasági szakadék (cleavage) volt a parasztság és a földbirtokosok között és, mint pénzügyekkel foglalkozó réteg, a zsidók első hulláma töltötte be az osztályok között tátongó űrt. Következésképp, a szegényparasztság körében a társadalmi igazságtalanság jelképeként tűntek fel.
Lévén orosz ajkúak, illetve az elnyomott helyzetükből eredő baloldali szimpátiájuk miatt, a zsidók második hulláma a Szovjetunióval, vagy a kommunizmussal való szimpátia gyanújába keveredett. A Román Kommunista Párton belül, különösen a párt megalakulását követő első időszakban, viszonylag magas volt a zsidók aránya, s ezt általában kommunista orientációjuk bizonyítékának tekintették. Ellentétben a déli részekkel, Moldovában, Besszarábiában és Bukovinában a romániai zsidók sorsa szörnyűségesen alakult. Több mint 120 ezer zsidó lelte halálát a haláltáborokban, és ezen felül nagyon sokan váltak gyilkosságok, megalázás, diszkrimináció áldozatává. Ezért a tragédiáért a politikai elit jelentős részét és különösen az Antonescu-rezsimet terheli a felelősség.
Az erdélyi zsidókat a magyarpártiság gyanúja övezte. Mielőtt Erdély a román állam része lett, a magyar birodalomhoz tartozott, amely - engedelmeskedve a magyar nacionalizmus logikájának - csak annyiban fogadott soraiba más etnikumhoz tartozókat, amennyiben elismerték a magyar nyelv és kultúra fölényét. Következésképpen sok erdélyi zsidó hungarofón volt, és nem csupán a közéletben, hanem magánéletében is. Éppen ezért, miként a moldovai zsidókat, az erdélyi zsidókat is kétszeresen idegenként kezelték: mint zsidókat, és mint nem románul beszélőket egy hagyományos szerkezetű társadalomban. Az antiszemitizmus a fejlődéséhez termékeny talajra és kedvező történelmi időre talált.
A román nacionalisták és idegengyűlölők a nép támogatásának elnyeréséért való igyekezetükben felhasználták és elmélyítették mindazon zsidóellenes sztereotípiákat, melyek a régi és új antiszemitizmushoz tartoztak. A román zsidókat a "sátán ügynökeiként"állították be, mint "piócák, kik a parasztok vérét szívják", "kapzsi kereskedők", "pénzsóvár uzsorások", vagy mint "Moszkva ügynökei", "a nemzetközi kommunista mozgalom eszközei", "hagyományos életformánk elleni"vagy "nemzeti államunk elleni összeesküvők".
A második világháború folyamán, 1940-1944 között Észak-Erdélyt átadták Magyarországnak. Horthy, majd Szálasi Ferenc kormánya 131 641 zsidót deportált Észak-Erdélyből haláltáborokba, és 14 881 zsidót sorozott be munkaszolgálatos egységekhez vagy küldött kényszermunkára ugyanebből a régióból, közülük legalább százezren meghaltak. Az ő halálukért a magyar hatóságot terheli a felelősség.
A második világháború végén 355 972 zsidó élt Romániában, manapság csupán körülbelül 20 000-en vannak. A román zsidók legnagyobb része az "alyah"megoldást választotta, tehát a Palesztinába és, amikor az állam megalakult, az Izraelbe való kivándorlást. Nem pusztán a "végső megoldás"tapasztalata volt döntésük oka, hanem a Román Kommunista Párt nemzeti kisebbségekre vonatkozó kettős politikája is. Politikai diskurzusukon belül a kommunisták internacionalisták voltak és elleneztek mindenfajta nemzeti vagy etnikai megkülönböztetést, ám a mindennapi életben jelen voltak a régi antiszemita sztereotípiák. A 'bűnbak' szerepét osztották ki, valahányszor a román társadalom gazdasági, nemzeti vagy társadalmi csalódást élt át. És igen sok csalódás következett be. Következésképpen ebben a térségben a zsidó maradt a háború után is a bűnbak. Ceauşescu nemzeti-kommunista rezsimje alatt, a Szovjetunióban és Lengyelországban történtekhez hasonlóan, az értelmiségieket érintő tisztogatások erőteljes antiszemita elemmel társultak.
A posztkommunista országokban új jelenség tűnt fel 1989 után, a nacionalizmus újjáéledésének kontextusában: a zsidók nélküli antiszemitizmus. Az etnikai természetű ellenségeskedés inkább a polgárok szélsőséges frusztrációját tükrözi, akik közül sokan helyzetükért másokat hibáztatva próbálnak megbirkózni tehetetlenségi érzésükkel, akkor is, ha tökéletesen nyilvánvalónak kellene lennie, hogy ezek a "mások"az adott társadalomban igen csekély szereppel bírnak. Annak ellenére, hogy jelenleg a zsidók aránya csaknem jelentéktelen, az antiszemita érzelem most "a zsidók nemzetközi hatalma"ellen irányul. Példának okáért a Nemzetközi Valutaalapot úgy írja le az antiszemita retorika, mint a zsidók pénzügyi és gazdasági hatalmának megtestesülését, amelynek célja "a nemzeti érdekek elleni összeesküvés", vagy hogy "a keleti országokat a nyugati kapitalizmus rabigájába hajtsa".
Esernyő jellege révén antiszemita platformon lévő csoportok széles skálája számára biztosít megjelenést a "Pamjaty"(jelentése: emlékezet) orosz nacionalista mozgalom, amely az antiszemitizmus megújítását kezdeményezte a volt kommunista országokban. Pamjaty-féle szervezetek sok más országban is gomba módra nőttek ki a földből. A legismertebbek: a Hazafias Grünwald Egyesület Lengyelországban, a Magyar Igazság és Élet Pártja Magyarországon, a Nagyrománia Párt Romániában.
G. C.

Lásd még: cionizmus, holokauszt, nacionalizmus, etnikai kisebbség, előítélet, xenofóbia (idegengyűlölet), sztereotípiák és etnokulturális sztereotípiák