új keresés

Állam

» Meghatározás

» Etimológia

» Tárgyalás

» Lásd még

Meghatározás. Az állam olyan politikai közösség, amelyet kormányzat irányít. Az államszervezetet intézmények és a társadalom egyéb olyan szerveinek halmaza alkotja, amelyeknek meghatározott területi határok között szuverén fennhatósága van.
A Max Weber által kidolgozott, széles körben elterjedt meghatározás szerint: "Valamely folyamatosan üzemelő, kényszerítő erejű politikai szervezetet (politischer Anstaltsbetrieb) akkor hívunk "államnak", amennyiben adminisztratív kara sikeresen érvényt szerez az arra vonatkozó igényének, hogy monopóliumot gyakoroljon a fizikai erőszak legitim használatára e rend kikényszerítésének során ill. érdekében."Még korábban úgy határozta meg az "uralmi-uralkodó szervezetet"(Herrschaftsverband), mint amely annyiban politikus, "amennyiben adott területen létét és az általa megvalósuló rendet folyamatosan biztosítja fizikai erőszakon alapuló fenyegetéssel és fizikai erő alkalmazásával az adminisztratív kar részéről"(Weber, 1992).
Weber meghatározásának kulcsfogalma a "legitimitás", olyan kulcsfontosságú fogalom, mely nélkül valóban nehezen érthetőek azok az elméleti megközelítések, amelyek olyan problémákat tárgyalnak, mint az állam tekintélye, az állam ereje, a kormányzat stabilitása és így tovább.

A fogalom eredete. Az állam, illetve eredetileg álladalom a latin status szó nyelvújítási fordítása. Angol: state, francia: l'état, német: Staat. A szó a status, -us latin főnévből származik, jelentése 'nyugalmi állapot', 'elmozdíthatatlanság' - 'állhatatosság', 'a mód, ahogyan valaki áll', 'helyzet'. Jelenti továbbá 'a dolgok, az ügyek állását' (vö. a latin kifejezéssel: rerum status) és végül, de nem utolsósorban, a szociális állapotot, a társadalmi szintet, az érdemet, valami érdemességét. A latin szó igei alakja sto, stare, steti, statum - 'áll', 'feláll', 'jól áll', 'harcban áll', 'valakiért vagy valaki ellen kiáll'.

Tárgyalás. A latin status kifejezést, néhány megfelelőjével együtt, mint például estat, stato és state már a tizennegyedik században megtaláljuk, mint változatos politikai kontextusban általánosan használatos fogalmakat. A status kifejezés néhány más terminussal versengett, mint például a civitas, respublica, közjó, commonwealth.
A 17. századi írók, például Locke és Hobbes továbbra is a civitas vagy respublica latin szakkifejezéseket használják (az állammal együtt), városnak vagy közjónak fordítva e terminusokat. Skinner szerint ezen a politikafilozófiai hagyományon belül kezd el számos szerző (közöttük Hobbes is) az államról mint a politikai hatalom személytelen formájáról beszélni, mely elkülönül mind az uralkodótól, mind az uralomnak alávetettektől; és ez már az állam fogalmának modern értelmezése (Skinner, 1997).
A modern állam intézményei és szervei, az állam maga elkülönülnek egyrészt a társadalomtól (civil társadalom: civil society), másrészt az uralmat gyakorlóktól. Max Weber szerint állam és társadalom megkülönböztetése a társadalmi viszonyok két eltérő típusára támaszkodhat: az állam a parancs és az engedelmesség viszonyát előfeltételezi, míg a társadalom eszmék és érdekek azonosságán alapul. Állam és kormányzat megkülönböztetése rész és egész megkülönböztetéséhez hasonlít. A kormányzat része az államnak, bizonyos tekintetben legfontosabb része, ám csupán egy eleme marad ennek a sokkal széleskörűbb és nagyobb hatalommal rendelkező entitásnak (Heywood, 1999). E helyütt azt is megemlíthetjük, hogy az állam fogalma az amerikai és a brit gyakorlatban nélkülözi a szabatos jelentést: az angolszász területeken és intellektuális hagyományokban a kormányzat fogalmát részesítették előnyben. Ezzel szemben a kontinentális Nyugat-Európa racionalisztikus és idealisztikus filozófiai hagyománya elismeri az elvont és személytelen, holisztikus és normatív jellegű közhatalmat (King, 1986).
Az állam a politikai rendszertől szintúgy elkülönült marad. Miként viszonyulnak egymáshoz és milyen kölcsönös függésben állnak egymással az állam intézményei és szervei, a kiegyensúlyozás és ellenőrzés mely intézményei működnek közöttük, miként épülnek fel az állam és az állampolgárok közötti viszonyok, és milyen típusú vezetés jellemzi az államot, csupa olyan téma, melyek túlmutatnak az állam természetének, szerkezetének és státusának tárgyalásán.
Az állam, úgy tűnik tehát, nem tartozik az emberiség természetes intézményei közé. Voltak állam nélküli társadalmak, az úgynevezett "primitív társadalmak", amelyek hordákba, törzsekbe, vagy például 'chiefdom' formákba szerveződtek. Egyes antropológusok, mint például Pierre Clastres szerint mindebben nem szabad a civilizáció alacsony szintjének jelét látnunk. Ellenkezőleg, e társadalmak "harcba"bocsátkoztak a hatalom ilyetén, vagyis állami szerveződése ellen. "Elutasították"a fizikai erőszak monopóliumának bevezetését, ily módon az első elnyomásmentes társadalmakat, a bőség és szabadság korszakának első társadalmait alkották. (Természetesen, Clastres elsősorban azon "primitív társadalmakra"hivatkozik, amelyek vendégszerető környezetben éltek, viszonylag jól boldogultak, mint például az Észak-Amerika észak-nyugati részén élő, vagy a brazíliai erdőkben élő törzsek. Clastres, 1995.) Dunleavy és O'Leary szerint a politikai és társadalmi szerveződés egyéb formáitól eltérően (például az állam nélküli társadalmakban, vagy a premodern kormányzati rendszerekben), a modern államot az alábbi jellemvonások tüntetik ki:
1. Az állam felismerhető intézmény vagy intézmények halmaza, amely azáltal is elkülönül az adott társadalomtól, hogy azonosítható köz- és magánszférát teremt.
2. Az állam főhatalom (szuverenitás) saját területén és mindenfajta törvény szempontjából végső autoritás. Az érvényes törvényeket az állam intézményei hozzák és formális erőszak-monopólium szolgál fedezetül számukra.
3. Az állam szuverenitása egy adott területen élő valamennyi állampolgárra kiterjed, és még azokra is vonatkozik, akik formális pozíciót töltenek be a kormányzatban.
4. A modern állam személyi állományát többnyire egy bürokratikus típusú menedzsment feladatainak ellátására toborozzák és képezik ki.
5. Az államnak felhatalmazása van anyagi forrásokat elvonni (adóztatás), hogy tevékenységét a társadalomból finanszírozza (Dunleavy & O'Leary, 1987).

Az állam nem létezhet "kormányzati apparátus"nélkül, ami azon intézményeket jelenti, amelyek a köz- és közösségi élet kollektív megszervezéséért felelősek, és fenntartásukat nemzeti adórendszer révén biztosítják. Az állam a kormányzat különféle intézményeit foglalja magában, a bürokráciát, a hadügyet, a rendőrséget, a bíróságokat, a társadalombiztosítás rendszerét és így tovább: az állam teljes "gépezetét". Poggi szerint az államgépezetnek öt elkülönülő jellegzetessége van: civil jelleg - a katonaság és a rendőrség magasabb rendű "civil"vagy "politikai"ellenőrzés alatt áll. Jóllehet, az állam technikailag mind több hatásos és tudományos értelemben kifinomultabb kényszerítő eszközt birtokol, a bűncselekményekért járó büntetés kevésbé könyörtelen, és a közügyek intézése, valamint a döntéshozatal diszkurzívabb, racionálisabb és békésebb jellegű lesz. A fókuszpontok pluralitása - a politikai eljárások folyamata ezzel összefüggően differenciáltabbá válik, ahogy az állam számos különböző, egymástól elkülönülő hivatalt és szervet foglal magában, melyek közül mindnek elkülönült szerepe és felelősségi köre van. Nyitott kimenetel - mivel a politika olyan szakadatlan folyamat, melyet nyilvánosan bonyolítanak le nyitott kimenetelű egyeztetés és törvényalkotás (legal elaborations) révén, mindez azt is jelzi, hogy az állam lényegében dinamikus, módosítható és tervszerű intézmény. Vitajelleg - alkotmányos küzdőtereken, mint például parlamenti gyűléseken, megengedett a szabadon kifejezésre juttatott különbségek, valamint érdekek artikulációja, amelynek eredménye adott esetben kényszerítő erejű a végrehajtó hatalmak számára. A reprezentatív szervek központi jellege - a parlamenti gyűlések segítenek mind szétválasztani "állam"és "társadalom"különálló tartományait, szerepeit és viszonyait, mind pedig összekötni azokat. Ez utóbbi vonás az állam legitimációra vonatkozó igényeinek reprezentatív jellegére vall (Gamble, 1981, King, 1986).
Ha össze kell foglalnunk az előbbiekben tárgyaltakat, azt mondhatnánk, hogy a (19. században kibontakozott) modern állam két fő gondolat alapján érthető meg. Az egyik a központosított hatalom gondolata, amely egy adott területen különféle erők és közvetítő eszközök stb. felhasználásával minden más hatalmat felülmúl és kiiktat, s ezt a folyamatot az adott terület lakossága által fizetett adókkal finanszírozza. A másik gondolat lényege az a követelmény, hogy az állam hatalmának konszenzuson kell nyugodnia, ennélfogva legitimnek kell lennie és legfőbb tekintéllyé kell válnia (King, 1989).
Anthony Giddens szerint valamennyi modern társadalom nemzetállam a XVIII. század végén (az Egyesült Államokban 1776-ban) kezdődött folyamat eredményeként. A modern állam némely vonása élesen elüt a hagyományos (premodern) civilizációk államaitól.
1. Szuverenitás: olyan kormányzat léte, amely egyértelműen megszabott határokkal kijelölt terület felett gyakorolja hatalmát, melyen belül a legfőbb hatalmat képezi. Hagyományos államokban a központi kormányzat által gyakorolt ellenőrzés gyönge volt, és az uralma alatt álló területeket gyéren, rosszul határozták meg.
2. Állampolgárság: az állam határain belül élő embereknek világos tudomásuk van arról, hogy az adott állam polgárai. Ez magában foglalja az egyéni részvételt a politikai életben, a közös jogokat és kötelességeket, továbbá, az azonos politikai közösséghez tartozás érzületét (sense of belonging). Hagyományos államokban az uralom alatt álló lakosság (azaz alattvalók, nem pedig állampolgárok) túlnyomó többsége nem rendelkezett semmiféle politikai joggal (és semmi esetre sem egyéni hozzáféréssel) vagy befolyással a politikai életre és csekély érdeklődést mutatott azok iránt, akik kormányozták őket.
3. Nacionalizmus: a nemzetállamokat a nacionalizmus felemelkedéséhez kötik, ahhoz a nacionalizmushoz, amely az egységes széles értelemben vett politikai közösséghez való tartozás érzését kínálja. Jóllehet, az emberek mindenkor azonosultak valamiképp különféle társadalmi csoportokkal - családdal, faluval vagy vallási közösséggel -, a nacionalizmus egy különálló szuverén politikai közösséggel való azonosságtudat fő kifejeződése. Továbbá még az állam és a nacionalizmus viszonya sem mindig olyan egyszerű, hiszen a nemzeti kötődések nem mindig fedik az állam területeinek fizikai határait, ott van például a helyi nacionalizmus problémája. Mindkettejükben közös, hogy egyazon folyamat részei: a nacionalizmus csupán a modern állam fejlődésével jelent meg (Giddens, 1997).

Az állam természetéről és különösen annak gazdaságban, társadalomban betöltendő szerepéről folytatott viták stb. "államelméletek"egész sorához vezettek: az állam pluralista elmélete, az új jobboldal elmélete, az elitelmélet, a marxista államelmélet, a neopluralista államelmélet.
A. A.

Lásd még: állampolgárság, civil társadalom, legitimáció, nacionalizmus, politikai legitimitás, politikai rezsim