hirdetés
v betű | |
Lapozás: 1-50 ... 651-700 | 701-750 | 751-800 ... 1301-1333 | |
veszeked|ik | vb. intr. a se certa |
veszekedés | s. ceartă; sfadă, gâlceava f. |
veszekedős | adj. certăreţ |
veszély | s. 1. (veszedelem) pericol n., primejdie f.; veszélyesetén în caz de pericol; veszélynek teszi ki magát a se expune primejdiei; túl van a veszélyen a scăpat de pericol; 2. (kockázat) risc n.; saját veszélyére pe propriul risc |
veszélyes | adj. periculos, primejdios |
veszélyeztet | vb. tr. a periclita, a primejdui, a pune în pericol |
veszendő | I. adj. pieritor. - II. s.: veszendőbe megy a se pierde |
vészes | adj. 1. (veszélyes, veszedelmes) periculos, primejdios; 2. med. vészes vérszegénység anemie pernicioasă; 3. pret. (fenyegető, ijesztő) înspăimântător, ameninţător |
veszett | adj. 1. pierdut; 2. turbat |
veszettség | s. turbare, rabie f.; veszettség elleni antirabic |
vészfék | s., ferov. frână f. de alarmă, semnal n. de alarmă |
vészharang | s., ist. clopot n. de alarmă |
vészhír | s.,pret. ştire f. alarmantă |
veszít | vb. tr. (şi intr.) 1. a pierde; 2. valakivel (sau valamivel) veszít (vmit) a - lcosta (mult) pe cineva ceva |
vészjósló | adj. 1. prevestitor de rele; 2. (fenyegető) ameninţător; vészjósló tekintet privire ameninţă-toare |
vészkiáltás | s., pret. strigăt n. de alarmă (sau de ajutor) |
vészkijárat | s. ieşire f. de incendiu (sau de salvare) |
vészmadár | s. 1. rar pasăre f. care ar prevesti o nenorocire; 2. fam. cobe, piază-rea f. |
vesződ|ik | vb. intr. 1. (vmivel) a se trudi, a se osteni; 2. a se chinui; a gyomrával vesződik se chinuie mult cu stomacul (bolnav) |
vesződség | s. trudă f. |
veszt | vb. tr. (şi intr.) a pierde; nincs veszteni való időnk nu avem timp de pierdut |
veszte | s. pieire f.; vesztébe rohan a merge spre pieire |
veszteg | adv. liniştit; maradj veszteg stai liniştit! |
vesztegel | vb. intr., pret. a sta, a staţiona |
veszteget | vb. tr. 1. (pénzt) a risipi, a irosi; 2. (időt) a pierde; 3. fig., rar (megveszteget) a mitui |
vesztegetés | s. 1. (pazarlás) risipire, risipă f.; 2. (időé) pierdere f.; 3. (személyé) mituire f. |
veszteglés | s.,pret. staţionare f. |
vesztegzár | s. carantină f. |
vesztes | adj. şi s. învins m. |
veszteség | s. pierdere f.; veszteséget szenved a suferi o pierdere |
vesztőhely | s., înv., lit. (kivégzés helye) eşafod n. |
vét | vb. intr. (şi tr.) a greşi; mit vétettem ellened? ce ţi-am greşit? |
vet | vb. tr. (şi intr.) 1. (dob) a arunca, a azvârli; horgonyt vet a arunca ancora; 2. (robbanás felröpít) a arunca; a bomba a levegőbe vetette a házat bomba a aruncat casa în aer; 3. a lua; vállára vetette a puskáját şi-a luat puşca pe umăr; 4. valahová veti magát a se arunca undeva; 5. (növényi magvakat) a semăna; búzát vet a semăna grâul; 6. în expr.: ágyat vet (lefekvéshez) a aşterne patul; börtönbe vet a arunca în închisoare; egy pillantást vet valakire (sau valamire) a arunca o privire asupra cuiva (sau a unui lucru); papírra vet a aşterne (sau a pune) pe hârtie; véget vet valaminek a pune capăt la ceva |
vétek | s. păcat n. |
veteked|ik | vb. intr. a rivaliza, a egala |
vétel | s. 1. (vminek átvétele) primire f.; a levél vétele primirea scrisorii; 2. com. (vásárlás) cumpărare f.; 3. (megvett tárgy) cumpărătură f.; 4. tel. recepţie f. |
vételár | s., com. preţ n. de cumpărare |
vetélked|ik | vb. intr. 1. a rivaliza, a concura; 2. a se întrece |
vetélkedő | s. concurs n., întrecere f. |
vetélő | s., tex., suveică f. |
vetélytárs | s. rival m. |
vetemed|ik | vb. intr. 1. (megvetemedik) a se deforma, a se strâmba; a deszka vetemedik scândura se strâmbă; 2. fig. valamire vetemedik a se deda la ceva |
vetemény | s. (konyhakerti növény) zarzavat n., legumă f. |
veteményes | adj. de zarzavaturi, de legume |
veteményeskert | s. grădină f. de zarzavaturi (sau de legume) |
vetés | s. 1. (cselekvés) semănare f., semănat n., însămânţare f.; 2. (kikelt gabona) semănătură f.; 3. (bevetett terület a gabonával) lan n., holdă f. |
vetésforgó | s., agr. asolament n |
vetési | adj. de însămânţare; vetési időszak perioadă de însemânţări |
vetésterület | s., agr. suprafaţă f. semănată |
vetetlen | adj. 1. (ágy) neaşternut; 2. (föld) nesemănat |