hirdetés
v betű | |
Lapozás: 1-50 ... 401-450 | 451-500 | 501-550 ... 1301-1333 | |
végett | postp. spre pentru ...; megőrzés végett spre păstrare |
végez | vb. I. tr. 1. a termina; 2. a face, a efectua, a executa; kísérleteket végeza face experimente; 3. a face; jó munkát végez a face treabă bună; 4. (határozatot hoz, dönt) mit végeztetek? ce aţi hotărât? - II. intr. 1. (vmivel) a termina, a isprăvi; végeztem! am terminat!; 2. (iskolát, tanulmányokat) a absolvi, a termina; 3. (végére ér vminek) a termina cu ceva; 4. végezvalakivel a. a termina tratativele cu cineva, b. a lichida pe cineva, a curma viaţa cuiva, c. a termina cu cineva |
véghezvisz | vb. tr. a îndeplini, a realiza, a săvârşi |
végig | adv. 1. (cselekmény, történés befejezéséig) până la capăt; 2. (írásmű, élet befejezéséig) până ia sfârşit |
végigdől | vb. intr. a se întinde (pe ceva) |
végigfut | vb. tr. 1. (könyvet) a parcurge; 2. a hideg végigfut a hátán îl trec fiorii |
végighallgat | vb. tr. a asculta (ceva) până la sfârşit |
végighúzódik | vb. intr. a se întinde de-a lungul |
végigkísér | vb. tr. aconduce de-a lungul …, a însoţi |
végiglapoz | vb. tr. a răsfoi |
végigmegy | vb. intr. (vhol) a trece, a străbate |
végigmér | vb. tr. a măsura din ochi |
végignéz | vb. tr. 1. a asista; előadást végignéza asista la un spectacol; 2. (könyvet, lapot) a parcurge; 3. (tetőtől talpig megnéz) a examina (sau a măsura) pe cineva din cap până-n picioare |
végigolvas | vb. tr. a citi până la capăt, a citi în întregime |
végigsimít | vb. tr. a netezi |
végképp(en) | adv. 1. (végleg) definitiv; 2. (teljesen) cu totul |
végkielégítés | s. compensaţie f. bănească; despăgubire f. |
végkimerülés | s. epuizare (sau extenuare) f. totală |
végkövetkeztetés | s. concluzie f. finală |
végleg | adv. definitiv |
végleges | adj. 1. (állás) definitiv; 2. (elhatározás, ítélet) definitiv, irevocabil |
véglegesít | vb. tr. (állásában) a definitiva; a atesta |
véglet | s. extremă f.; egyik végletből a másikba esik a cădea dintr-o extremă în alta |
végösszeg | s. sumă f.totală |
végpont | s. punct n. final |
végpusztulás | s., pret. (teljes pusztulás) nimicire f. totală |
végre | adv. în sfârşit, în fine |
végre-valahára | adv. după îndelungată aşteptare, în sfârşit |
végrehajt | vb. tr. 1. (megtesz, elvégez) a face, a efectua (ceva); 2. (tervet, parancsot) a executa; 3. a îndeplini; 4. (pl. reformot) a efectua; 5. jur. (adóst) a executa |
végrehajtás | s. 1. executare f.; 2. îndeplinire f.; végrehajtás terhe alatt sub sancţiunea de executare; 3. jur. execuţie f.; kielégítési végrehajtás execuţie silită |
végrehajtási | adj. de executare |
végrehajtó | I. adj. 1. executant; 2. executiv; pol. végrehajtó hatalom putere executivă. - II. s., jur. execu-tor m. |
végrendelet | s. testament n. |
végrendeleti | adj. testamentar |
végrendelkezés | s. testare f., întocmirea f. testamentului |
végrendelkezik | vb. intr. a testa, a-şi face testamentul |
végrendelkező | s. testator m. |
végromlás | s. pret. (teljes pusztulás) dezastru n. complet, catastrofă f. |
végső | adj. 1. ultim, cei din urmă; végső fokon în ultima instanţă; 2. extrem; végső esetben în caz extrem, în cel mai rău caz |
végsőkig | adv. până la capăt; végsőkig elkeserít a exaspera |
végszó | s., teatru replică f. |
végszükség | s., pret. necesitate f. extremă |
végtag | s., anat. membru n. alsó végtag membru inferior (sau abdominal); felső végtag membru superior (sau toracic) |
végtelen | I. adj. 1. infinit; végtelen tér spaţiu infinit; 2. mat. infinit; végtelen sorok şiruri infinite; 3. tehn. végtelen szalag bandă fără fine; 4. nelimitat, nemărginit, neţărmuit, infinit; 5. nesfârşit, fără sfârşit. - II. adv. 1. extrem de foarte; végtelen kicsi extrem de mic; 2. (roppantul túlságosan) extrem de nespus de ...; végtelen boldog extrem de fericit. - III. s. 1. infinit n.; 2. mat. infinit m. |
végtelenség | s. 1. infinitate f.; 2. nemărginire, infinitate f.; 3. a végtelenségig la infinit |
végül | adv. 1. la sfârşit; 2. végül is la urma urmei, în cele din urmă |
vegyelemzés | s., chim. analiză f. chimică |
vegyérték | s., chim. valenţă f. |
vegyes | adj. 1. amestecat; vegyes felvágott a. mezeluri amestecate, b. fig., ir. ghiveci n. 2. mixt; mat. vegyes szám număr mixt; 3. vegyes házasság căsătorie mixtă; 4. sp. vegyes váltó ştafetă mixtă; 5. (felemás, heterogén) eterogen |
vegyész | s. chimist m. |