hirdetés
magyar-román szótár
| r betű | |
Lapozás: 1-50 | 51-100 | 101-150 ... 801-820 | |
| radioaktív | adj., fiz., chim. radioactiv |
| rádióállomás | s. 1. şi mil. staţi(un)e f. de radio; 2. (rádió-adóállomás) post n. de radio, staţie f. de radioemisiune |
| rádióbemondó | s. crainic, spicher m., (nő) crainică, spicheriţă f. |
| rádióhallgató | s. ascultător m. de radio |
| rádióhullám | s., tel. undă f. de radio |
| rádiójáték | s. (hangjáték) scenariu n. radiofonic |
| rádiókészülék | s. (rádió-vevőkészülék) aparat n. de radio, aparat de radiorecepţie, radioreceptor, radio n. |
| rádióközvetítés | s. transmisiune f. radiofonică |
| rádióleadó | s. (rádióadó) radioemiţător n. |
| rádióműsor | s. program n. de radio |
| rádióriport | s. radioreportaj n. |
| rádióriporter | s. radioreporter m. |
| rádiósítás | s. radioficare f. |
| rádióz|ik | vb. intr. a asculta radio |
| radír | s. (törlőgumi) radieră f., gumă f. de şters |
| radíroz | vb. tr. a şterge cu radiera |
| rádium | s., chim. radiu n. |
| ráébred | vb. intr. a-şi da seama |
| ráér | vb. intr. a avea timp (pentru ceva) |
| ráerősít | vb. tr. a prinde (de ...), a fixa (de ...) |
| ráerőszakol | vb. tr. a impune cuiva ceva |
| ráes|ik | vb. intr. (vmire) a cădea (pe ...) |
| ráeszmél | vb. intr., pret. (ráébred vmire) a-şi da seama (de ...) |
| ráfagy | vb. intr. 1. a îngheţa (lipindu-se) de ceva; 2. ráfagyott az ajkára a mosoly zâmbetul i-a îngheţat pe buze |
| ráfér | vb. intr. 1. (elfér vmin) a încăpea, a avea loc (pe ...); 2. fig. (vkire vmi) a-i prinde bine cuiva |
| ráfizet | vb. I. tr. a plăti pe deasupra (sau în plus). - II. intr., fam. ráfizet valamire a plăti scump pentru ... |
| ráfizetés | s. 1. plată f. suplimentară; 2. pagubă, pierdere f. |
| ráfog | vb. tr. 1. (fegyvert) a ridica (asupra ...); 2. (vkire vmit) a imputa (ceva cuiva) |
| ráfordít | vb. tr. 1. ráfordítja a kulcsot a închide cu cheie; 2. (pénzt, munkát) a cheltui |
| ráförmed | vb. intr. (vkire) a se răsti (la...) |
| ráfúj | vb. intr. (vkire) a sufla (la cineva) |
| rag | s., lingv. desinenţă f.; sufix n. gramatical; afix n. |
| rág | vb. tr. 1. a roade; 2. fig. a chinui, a roade |
| ragad | vb. I. intr. 1. a se lipi; 2. fig., fam. a rămâne (undeva). -II. tr. 1. a apuca, apune mâna pe ...; fegyvert ragad a apuca arma; 2. magával ragad a antrena; magához ragad a acapara |
| ragadós | adj. (anyag) lipicios |
| ragadozó | I. adj. (madár) răpitor, de pradă. - II. s. 1. animal n. răpitor; 2. zool. ragadozók a. carnivore n. pl., b. (păsări) răpitoare |
| rágalmaz | vb. tr. a calomnia |
| rágalmazás | s., şi jur. calomniere f. |
| rágalom | s. calomnie f. |
| ragály | s., pret. 1. înv. (fertőző betegség) boală f. contagioasă; 2. (járvány) epidemie, pop. molimă f. |
| ragályos | adj. molipsitor, contagios |
| ragaszkod|ik | vb. intr. 1. (vkihez) a ţine (la ...); a se ataşa (de ...); 2. (kitart vmi mellett) a stărui (în...) |
| ragaszkodás | s. ataşament n. |
| ragaszt | vb. tr. a lipi |
| ragasztó | s. lipici, clei n., pastă f. de lipit |
| rágcsál | vb. intr. a roade, a ronţăi |
| rágcsáló | I. adj. 1. care ronţăie (ceva); 2. rágcsálóállat animal rozător. - II. s., zool. rágcsálók rozătoare n. pl. Rágógumi |
| rágóizom | s., anat. muşchi m. masticator |
| rágós | adj. tare; rágós hús carne tare |
| ragoz | vb. tr., lingv. (igét) a conjuga; (névszót) a declina |
