hirdetés
magyar-román szótár
| o betű | |
Lapozás: 1-50 ... 601-650 | 651-700 | 701-750 ... 851-852 | |
| összesség | s. totalitate f. |
| összeszámol | vb. tr. 1. (megszámol) a număra; 2. (összead) a aduna, a socoti la un loc |
| összeszárad | vb. intr. a se usca |
| összeszed | vb. tr. 1. (pl füzeteket) a aduna, a strânge; 2. fig. összeszedi bátorságát a-şi lua inima în dinţi; összeszedi magát a se reculege, a-şi veni în fire |
| összeszegez | vb. tr. a prinde (sau a bate) cu (sau în) cuie |
| összeszerel | vb. tr. a asambla, a monta |
| összeszid | vb. tr. a mustra, a dojeni, a certa |
| összeszólalkozik | vb. intr. a avea un schimb violent de cuvinte (cu ...), a avea o discuţie (cu ..) |
| összeszorít | vb. tr. 1. a strânge; összeszorítja az ajkát a-şi strânge buzele; 2. a încleşta; a fogát a-şi încleşta dinţii; 3. rar (összezsúfol) a înghesui |
| összeszorul | vb. intr. 1. a se strânge; összeszorula szíve i se strânge cuiva inima; 2. (összezsúfolódik) a se înghesui |
| összeszűkül | vb. intr. a se îngusta |
| összetalálkozik | vb. intr. a se întâlni (cu ...) |
| összetapos | vb. tr. a călca (cu picioarele) |
| összetart | vb. I. tr. (vmit) a ţine laolaltă (sau împreună). - II. intr. 1. (vkivel) a ţine (cu ...); 2. geom. (több vonal) a converge |
| összetartoz|ik | vb. intr. a tine (de ...) |
| összeteker | vb. tr. 1. (pl. kötelet) a încolăci; 2. (papírt) a face (sau a strânge) sul |
| összetekered|ik | vb. intr. a se încolăci |
| összetép | vb. tr. a rupe (în bucăţi) |
| összeterel | vb. tr. 1. (állatokat) a mâna (sau a strânge) la un loc; 2. (embereket) a aduna (sau a strânge) la un loc |
| összetesz | vb. tr. 1. (két dolgot) a alătura, a aşeza la un loc; 2. fam. (vkit vkivel) a pune la un loc; 3. a împreuna; összeteszi a kezét a-şi împreuna mâinile |
| összetétel | s. 1. componenţă f.; 2. lingv. compunere f. |
| összetett | adj. 1. compus összetett szó cuvânt compus; 2. pret. complex; összetett kérdés problemă complexă |
| összetéveszt | vb. tr. a confunda |
| összetevő | s. 1. pret. (vminek alkotó eleme) parte f. componentă, element n. component; 2. fiz., mat. componenţă f.; 3. chim. component n. |
| összetevőd|ik | vb. intr. a se compune |
| összetipor | vb. tr., pret. a călca în picioare, a strivi călcând în picioare |
| összetöpöröd|ik | vb. intr. a se jigări, a se sfriji |
| összetör | vb. tr. 1. (pl. poharat) a sparge; 2. (pl. követ) a zdrobi, a sfărâma; 3. (fűszert) a pisa; 4. összetöri magát a suferi leziuni grave şi fracturi; 5. a rupe; összetöri valakinek a csontjait a rupe oasele cuiva; 6. fig. (pl. vkinek a szívét) a frânge |
| összetör|ik | vb. intr. a se sparge |
| összetorlód|ik | vb. intr. 1. a se aglomera, a se îngrămădi; 2. (elintézetlenül felhalmozódik) a se cumula, a se aduna |
| összetörőd|ik | vb. intr. 1. (gyümölcs) a se zdrobi; 2. (vki megtörtté válik) a fi distrus, a fi dărâmat |
| összetört | adj. 1. (pl. pohár) spart; 2. (pl. kő) zdrobit, sfărâmat; 3. (testrész) rupt; 4. fig. (pl. szív) frânt |
| összetűz | vb. I. r. (tűvel) a prinde cu un ac. - II. intr., fig. (vkivel) a ajunge în conflict |
| összeugraszt | vb. tr. 1. (állatokat) a aţâţa unul contra celuilalt; 2. fam. (embereket) a îndemna la ceartă |
| összeül | vb. intr. 1. (pár személy) a se aduna; 2. (testület) a se întruni, a se reuni |
| összeütköz|ik | vb. intr. 1. a se ciocni; 2. fig. (vkivel) a ajunge în conflict (cu cineva) összeütőd vb. intr. a se lovi (sau a se ciocni) unul de altul |
| összevág | vb. tr. 1. a tăia (în bucăţi); 2. fig. a cadra, a se potrivi |
| összevarr | vb. tr. a coase |
| összevegyít | vb. tr. a amesteca |
| összevegyül | vb. intr. a se amesteca |
| összeverekedik | vb. intr. a se lua la bătaie, a se încaieră |
| összeverődik | vb. intr. a se strânge, a se aduna |
| összevesz | vb. intr.(veszekedni kezd vkivel) a se certa (cu ...) |
| összeveszít | vb. tr. a învrăjbi |
| összevet | vb. tr. 1. a compara; 2. (szöveget) a colaţiona, a confrunta |
| összevissza | adv. 1. în toate părţile, încoace şi încolo; összevissza futkározik a alerga încoace şi încolo; 2. alandala; összevissza beszél a vorbi alandala; 3. vraişte; összevissza dobált holmi lucruri aruncate vraişte |
| összevisszaság | . s. 1. (rendetlenség) dezordine f.; 2. (fejetlenség) debandadă, încurcătură, dezor-dine f., haos n. |
| összevon | vb. tr. 1. (csapatokat) a concentra; 2. összevonja a szemöldökét a încrunta; 3. şt. a contamina; 4. a comasa |
| összezár | vb. tr. 1. a închide laolaltă; 2. (összecsuk) a închide, a strânge |
| összezavar | vb. tr. 1. (pl. iratokat) a încurca; 2. (összetéveszt) a confunda |
