magyar-román szótár

új keresés


o betű

Lapozás: 1-50 ... 351-400 | 401-450 | 451-500 ... 851-852

öregségi  adj. de bătrâneţe; öregségi nyugdíj pensie pentru limită de vârstă
öregsz|ik  vb. intr., v.
öregedik
orgazda  s. tăinuitor m.
orgazdaság  s ,jur. tăinuire f.
orgona1   s., muz. orgă f.
orgona2   s., bot. liliac m.
orgonál  vb. intr. (şi tr.) acânta la orgă
orgonaszó  s. sunet n. de orgă
orgonista  s. organist m.
orgyilkos  s. asasin m.
óriás  s. uriaş m.
óriási  adj. uriaş, gigantic, enorm
óriáskígyó  s. boa m.
óriásmolekula  s., chim., biol. macromoleculă f.
őriz  vb. tr.
1. a păzi;
2, (véd) a apăra, a feri;
3. (levelet, emléket) a păstra
őrizet  s., pret. pază f.; őrizetbe vesz a lua (sau a pune) sub pază
őrizetlen  adj. nepăzit
őrizked|ik  vb. intr. a se feri (de ...), a se păzi (de ...)
őrjárat  s., mil. patrulă f.
őrjöng  vb. intr. a fi furios, a avea accese de mânie, a se înfuria peste măsură; őrjöng a dühtől a turba de furie
őrjöngő  adj. furios, fig. turbat
orkán  s.
1. pret. vijelie, furtună f.;
2. met. uragan n.
3. fam. (orkánkabát) fâş n.
orkánkabát  s. fâş n.
őrköd|ik  vb. intr.
1. (őrként) a sta de pază;
2. (vigyáz vmire) a priveghea, a păzi;
3. (beteg mellett) a veghea
őrködés  s. pază, veghe f.
őrlemény  s. măcinătură f., măciniş n.
őrlés  s. măcinat n.
őrlőd|ik  vb. intr.
1. a se măcina;
2. pret. (gyötrődik, emésztődik) a se frământa, a se consuma
őrlőfog  s., anat. molar m.
ormány  s.
1. trompă f.; az elefánt ormánya trompa elefantului;
2. entom. trompă;
3. glum. (emberi orr) nas n. (mare)
ormányos  
I. adj. cu trompă. -
II. s., zool: ormányosok proboscidieni m
. pl.
ormányosbogár  s., entom. gărgăriţă f.
örmény  
I. adj. armean, armenesc; örmény nő armeanca
- II. s. armean m.
őrmester  s., mil. sergent-major m.
őrnagy  s., mil. maior m.
örök  
I. adj. veşnic, etern. -
II. s.
1. (örökség) moştenire ; örökül hagy a lăsa moştenire;
2. jur. örökbe fogadó adoptiv; örökbe fogad a adopta, a înfia
örökbefogadás  s. adoptare, înfiere f.
örökhagyó  s.jur. testator m.
örökké  adv.
1. totdeauna;
2. (folyton) mereu
örökkévalóság  s. veşnicie, eternitate f.
öröklés  s.
1. jur. moştenire; succesiune f.;
2. biol. ereditate f.
örökléstan  s., şt genetică f.
örökletes  adj. ereditar
öröklőd|ik  vb. intr.
1. (tulajdon) a se transmite, a se moşteni;
2. (tulajdonság) a se moşteni
öröklött  adj.
1. (tulajdon) moştenit;
2. (tulajdonság) ereditar
örököl  vb. tr., jur. a moşteni, a succeda
örökös1   adj.
1. (örök) veşnic, etern;
2. sp. örökös sakk şah etern
örökös2   s. moştenitor m., (nő) moştenitoare f.
örökre  adv. pe veci, pentru totdeauna
örökrész  s.,jur. parte f. de moştenire