hirdetés
magyar-román szótár
| m betű | |
Lapozás: 1-50 ... 351-400 | 401-450 | 451-500 ... 1801-1833 | |
| megédesít | vb. tr. a îndulci |
| megedz | vb, tr. 1. a căli, a oţeli, a întări, a fortifica; 2. (fémet) a căli |
| megedződik | vb. intr., şi fig. 1. a se căli, a se oţeli, a se întări; 2. (fém) a se căli |
| megég | vb. intr. 1. a se arde; 2. a se frige, a suferi o arsură; 3. a se arde (la suprafaţă);megégett a kalács s-a ars cozonacul |
| megéget | vb. tr. a arde, a frige; megégeti magát a se frige |
| megegyez|ik | vb. intr. 1. (több személy) a se înţelege, a cădeade acord; 2. (vmivel) a se potrivi, a fi în concordanţă |
| megegyezés | s . înţelegere f., acord n.; közös megegyezéssel de comun acord; megegyezésre jut a cădea de acord |
| megéhez|ik | vb. intr. a i se face foame |
| megél | vb. I. intr. (vmiből) a trăi, a-şi câştiga existenţa. - II. tr. (kort, eseményt) a apuca, a ajunge |
| megelégedés | s. mulţumire, satisfacţief. |
| megelégedett | adj. mulţumit, satisfăcut |
| megelégel | vb. tr. (vmit) a fi sătul (de ...), a se sătura (de ...) |
| megelégszik, megelégedik | vb. intr. (vmivel) a se mulţumi (cu ...) |
| megélénkül | vb. intr. a se înviora |
| megélhetés | s. existenţă f.; train. biztos megélhetés existenţa sigură |
| megelőz | vb. tr. 1. (haladás közben) a depăşi, a întrece; 2. (időben) a anticipa; 3. (bajt) a preveni, apreîntâmpina |
| megelőző | adj. 1. (sorrendben) precedent, premergător, anterior; 2. (óvó, elhárításra való) preventiv, profilactic |
| megemel | vb. tr. 1. a ridica (puţin), a sălta; 2. (megnövel vmennyivel) a mări cu ceva;megemelték a fizetését i s-a mărit salariul |
| megemészt | vb. tr. 1. (táplálékot) a mistui, a digera; 2. fam. (végiggondolva jól megért) a digera; 3. pret. (tűz elhamvaszt) a mistui, a nimici |
| megemészthetetlen | adj. indigest |
| megemleget | vb. tr. a pomeni |
| megemlékezik | vb. intr. 1. (vki, vmi emlékét felidézi) a comemora; 2. (vkit, vmit megemlít) a aminti, a pomeni |
| megemlít | vb. tr. a aminti, a pomeni |
| megenged | vb. tr. 1. (vkinek vmit) a îngădui, a permite, a da voie; 2. (fenntartással elfogad) a admite; 3. (megnyit) a deschide; megengedia csapot a deschide robinetul; 4. (folyadékot, gázt) a dadrumul; megengedték a vizet au dat drumul la apă |
| megengedett | adj. 1. permis; 2. megengedettsebesség viteză legală (sai regulamentară); 3. tehn.megengedettterhelés sarcină admisă |
| megengedhetetlen | adj. inadmisibil, de neîngăduit, de nepermis |
| megengedő | adj., lingv. megengedő mellékmondat propoziţie concesivă; megengedő kötőszó conjuncţie concesivă |
| megenyhül | vb. intr. 1. (fájdalom) a se calma; 2. (időjárás) a se muia; 3. (személy) a se îmblânzi,a se calma |
| megépít | vb. tr. a zidi, construi, a termina construirea (a ceva) |
| megér1 | vb. tr. (él vmeddig) a apuca, a ajunge |
| megér2 | vb. tr. 1. (bizonyos értéke van) a valora, a preţui; 2. (érdemes megtenni) megéri a fáradságot a merita osteneala |
| megér|ik | vb.intr. 1. (gabona, gyümölcs) a se coace; 2. fig. a se maturiza, a deveni matur |
| megérdemel | vb. tr . a merita |
| megered | vb. intr. 1. (eső) a porni; 2. fig megeredt a nyelve i s-a dezlegat limba |
| megereszt | vb. tr. 1. (húrt;kötelet stb.) a slăbi; 2. (csapot) a deschide; 3. (folyadékot, gázt) a dadrumul |
| megérez | vb.tr. 1. simţi; 2. (előre megsejt) a presimţi |
| megérint | vb. tr. a atinge |
| megérkez|ik | vb. intr. a sosi |
| megérlel | vb. tr. a coace, a face să se coacă |
| megerőltet | vb. tr. 1. (állatot) a obosi peste măsură; 2 . megerőltetimagát se a obosi prea mult; 3. megerőlteti a hangját a-şi forţa vocea |
| megerősít | vb. tr. 1. a.întări; 2. (építményt) a întări, a consolida; 3 . mil. a fortifica, a întări; 4. fig.(pl. hírt) a confirma |
| megerősöd|ik | vb. intr. 1. a se întări; 2. (növény) a deveni rezistent, a se întări; 3. (természeti, fizikai jelenség) a creşte, a se intensifica, a se întări, a devenimai puternic;a nyomás megerősödött presiunea a crescut |
| megerőszakol | vb. tr (férfi nőt) a viola, a silui |
| megért | vb. tr. a înţelege, a pricepe |
| megértet | vb. tr. 1. (vkivel vmit) a face pe cineva să înţeleagă ceva; 2. megérteti magát a se face înţeles(într-o limbă străină) |
| megértő | adj. înţelegător |
| megérz|ik | vb. intr. a se simţi |
| meges|ik | vb. intr. 1. (megtörténik) a se întâmpla; 2. megesik a szíve valakin a i se face milă decineva |
| megesket | vb. tr. 1. a lua cuiva jurământul, a pune (pe cineva) să jure; 2. (házasulókat) a cununa |
| megesküsz|ik | vb. intr. 1. a jura; 2. megesküszik valamire a se jura pe ceva; 3. (vkivel) a se cununa, a secăsători |
