hirdetés
h betű | |
Lapozás: 1-50 ... 651-700 | 701-750 | 751-800 ... 1251-1299 | |
héja | s., ornit. uliu m. |
hektár | s. hectar n. |
hektoliter | s. hectolitru m. |
helikopter | s. elicopter, helicopter n. |
heliocentrikus | adj., şt. heliocentric |
heliotropizmus | s., bot. heliotropism n. |
hélium | s., chim. heliu n. |
hellén | I. s., pret. elen m. - II. adj. (ógörög) elen |
hely | s. 1. loc n. helyet foglal a lua loc; helyet kérünk! faceţi loc!; foglaljon helyet! luaţi (sau ocupaţi) loc!; 2. (helység) loc n., localitate f.; (levélen) helyben loco; születési hely locul naşterii; tartózkodási hely domiciliu n. 3. (vidék, tájék) regiune f., loc; erdős hely loc acoperit de păduri; 4. (írásműben) loc; az idézett helyen la locul citat |
helyár | s. preţul n. biletului |
helybeli | I. adj. din localitate. - II. s. localnic m. |
helybenhagy | vb. tr. 1. (jóváhagy) a aproba; 2. fam. (elpáhol) a snopi pe cineva în bătaie |
helycsere | s. schimbare f. de loc |
helyenként | adv. 1. (néhol) pe alocuri, (pe) ici, (pe) colo, ici şi colo; 2. în unele locuri |
helyénvaló | adj., publ. (helyes, jogos) just; la locul lui |
helyérték | s., mat. (többjegyűszámban) valoarea f. locului |
helyes | adj. 1. just, corect; helyes magatartás atitudine justă; 2. exact, precis; helyes számítás calcul exact; 3. corect; lingv. helyes ejtés pronunţare corectă, ortoepie f.; 4. nimerit, potrivit; helyes választás alegere nimerită; 5. fam. drăguţ; helyes kislány fetiţă drăguţă |
helyesbít | vb. tr. a rectifica |
helyesel | vb. tr. (şi intr.) a aproba |
helyesírás | s. ortografie f. |
helyesírási | adj. 1. ortografic; helyesírási útmutató îndreptar ortografic; 2. de ortografie; helyesírási szabályok reguli de ortografie |
helyeslés | s. aprobare f. |
helyeslő | adj. aprobativ |
helyesség | s. 1. justeţe f.; 2. corectitudine f. |
helyett | postp. 1. în locul ...; helyettem în locul meu; 2. pentru în schimbul ...; a ceruza helyett adok egy golyóstollat pentru creion îi dau un pix; 3. în loc de ...; két kg helyett hármat kér în loc de două kg cere trei |
helyettes | I. adj. 1. (igazgatóé) adjunct; 2. (tanáré) suplinitor. - II. s. 1. suplinitor m. helyettest állít a pune un suplinitor; 2. locţiitor m.; 3. adjunct m.; a miniszter helyettese adjunct al ministrului |
helyettesít | vb. tr. 1. a înlocui pe cineva (temporar), a suplini; 2. (vmit) a înlocui; 3. mat. a substitui |
helyez | vb. tr. 1. (vmit) a aşeza, a pune; egymásra helyez a suprapune; 2. (vkit) a pune; szabadlábra helyez valakit a pune pe cineva în libertate; 3. a plasa; műve cselekményét az ókorba helyezi acţiunea operei sale o plasează în antichitate; 4. letétbe helyez a depune |
helyezés | s. 1. (tárgyé) aşezare, punere f.; 2. sp. (csapaté, versenyzőé) locul n. ocupat în clasament |
helyezked|ik | vb. intr. 1. a se aşeza; egy karosszékbe helyezkedik a se aşeza într-un fotoliu; 2. fam. (fészkelődik, izeg-mozog) a se foi, a nu sta locului; 3. sp. a se plasa; 4. valamilyen álláspontra helyezkedik a se situa pe o (anumită) poziţie |
helyezkedés | s. 1. (elhelyezkedés előtti mozgolódás) forfotă f. în căutarea locurilor; 2. sp. plasa-ment n. |
helyhatározó | s., lingv. complement n. circumstanţial de loc |
helyhatóság | s., of. administraţie f. locală |
helyhiány | s. 1. (férőhely hiánya) lipsă f. de locuri; 2. (helyszűke) lipsă de spaţiu |
helyi | adj. local; helyi szervek organele locale |
helyiség | s. 1. (hivatalé, intézményé) local n. 2. (lakásban) încăpere f. |
helyjegy | s.,ferov. tichet n. |
helynév | s. toponimic, toponim n., nume n. topic |
helynök | s., rel. vicar m. |
helyőrség | s., mil. garnizoană f. |
helyrajz | s. topografie f. |
helyreáll | vb. intr. (rend, egyensúly, egészség) a se restabili |
helyreállít | vb. tr. 1. a reface; 2. (épületet) a restaura; a renova; 3. fig. a restabili |
helyrehoz | vb. tr. a repara |
helyrehozhatatlan | adj. ireparabil |
helyreigazít | vb. tr. 1. a aşeza (sau a pune) la loc; 2. rar (jóvátesz) a îndrepta; 3. publ (helyesbít) a rectifica |
helyretesz | vb. tr. a pune la loc |
helység | s., of. localitate f. |
helyszín | s., of. faţa f. locului |
helytáll | vb. intr. 1. a face faţă; 2. (vmiért) a răspunde (pentru ceva); 3. (érvényes) a fi valabil |