Ăşj keresĂŠs

IdeolĂłgia

» MeghatĂĄrozĂĄs

» EtimolĂłgia

» TĂĄrgyalĂĄs

» LĂĄsd mĂŠg

Meghatározás. Az ideológia az eszmék együttese, amely olyan politikai cselekvés alapjául szolgálhat, amelynek célja a fennálló politikai rendszer megdöntése, átalakítása vagy éppen fenntartása. Ennek megfelelően minden ideológia a "fennálló rend leírását" nyújtja, s egyúttal megadja a jövőben kívánatos társadalom modelljét, és az ehhez szükséges politikai változtatások eszközeit (Heywood, 1998). Tehát minden ideológia három szintet érint, úgy mint a fennálló rend, a változás, és a társadalom végső célja. Az ideológiák közötti különbségek végső soron a három szinten érvényesülő előfeltételezésekre vezethetőek vissza. Másrészt olyan javaslat is ismert, miszerint az ideológiát a legkönnyebb úgy megérteni, mint a német Weltanschauung kifejezés fordítását - ez a világ, és különösképpen a társadalmi világ mibenlétének és mozgásának átfogó szemléletmódjára utal (Robertson, 1985).

Etimológia, a fogalom eredete. Az ideológia két ógörög szót foglal magában: az idea jelentése 'külső forma', 'megjelenés', 'forma', 'sajátos jegy', 'idea', 'elvont képzet', a logos jelentése itt 'tudomány' vagy 'diskurzus'. Noha az ideológia szó szerint az eszmék tudományára vonatkozik, ilyen jelentésében csak nagyon rövid ideig volt használatos. A kifejezést a francia filozófus Antoine Destutt de Tracy (1754-1783) alkotta meg, nyomtatott formában először 1796-ban jelent meg. De Tracy egy újfajta eszme-tudományt akart megalapozni, amely az empirista ismeretelméletek nyomán haladva az emberiség által birtokolt valamennyi eszme eredetének feltárását tűzte volna feladatául.

Tárgyalás. Az ideológia a társadalomtudományok privilegizált fogalma, ám sok esetben fellelhető más tudományágakban, így például beszélhetünk irodalmi ideológiákról is. A kortárs politikaelmélet egyik legvitatottabb fogalma az ideológia, nem alakult ki általánosan elfogadott meghatározása. Bizonyos, nem csak a politikai szereplők szerint osztott vélemények fejeznek ki kételyt az iránt, hogy az ideológiákban foglalt eszmék játszanak-e fontosabb szerepet a politikában, különösen a pártideológiákban, mivel - szól az érvelés - a politika pusztán a pragmatizmus körébe tartozik, az eszmék csupán a politikai cselekvés ex post facto racionalizált formái. Másfelől áll az a feltételezés, hogy minden cselekvést és viselkedést az eszmék együttese vezérel és irányít, így a társadalmi valóság nem több, mint az eszmék megvalósulása.
Mivel nem alakult ki egy megszilárdult ideológia-fogalom, A. Heywood felsorolása nyomán idézhetjük a leggyakrabban előforduló jelentéseit: cselekvésre irányuló politikai eszmék és vélemények együttese; egy adott osztály (tekintet nélkül arra, hogy mekkora hatalommal bír) érdekeit megjelenítő eszmerendszer vagy világnézet; olyan eszmék, amelyek "az egyént elhelyezik egy társadalmi összefüggésben, és képesek a közösségi hovatartozás érzését előidézni"; egy "politikai rendszert vagy rezsimet legitimálni hivatott, és intézményesen is érvényesített eszmerendszer"; "átfogó igényű politikai doktrína, amely az igazság monopóliumát igényli"; "politikai eszmék elvont és magas szinten rendszerezett együttese".
Marx és Engels nagy hatású munkássága, különösen A német ideológia (1846) nyomán vált a társadalomtudományok központi fogalmává az ideológia, amely Marx szerint a világ szemléletének egy hamis reprezentációjával, az ún. 'hamis tudattal' azonos, így a tévedéshez és illúzióhoz hasonlatosan teljes mértékben negatív értékvonatkozásokkal bír. A társadalmi osztályok elemzésének vonatkozásában az ideológia az uralkodó osztályok igazolásának eszköze. Az ideológia egy adott osztály érdekeit tükrözi, s azt a célt szolgálja, hogy a proletariátus előtt álcázza kizsákmányolt mivoltát. Ugyanakkor Marx nézete szerint az ideológia csak történeti képződmény, s miután a proletariátus ellenőrzése alá fogja vonni a társadalmat, megszűnik az ideológia, minthogy ez az egyetlen osztály, amelynek nincs szüksége illúzióra. Marx követői átalakították a fogalmat, hogy minden osztályra alkalmazható legyen, még a proletariátusra is, amint Lenin a 'szocialista ideológiát' megfogalmazta - noha ezt Marx merő ellentmondásnak nevezte volna. Ennek megfelelően a negatív jelentésvonzatok is, mint amilyen a hamisság és misztifikáció, kiszorultak az elsődleges meghatározásból, amikor a 'szocialista ideológiáról' van szó (Aron, 1992; Heywood, 1998).
A legkomolyabb kísérlet az ideológia nem-marxista meghatározására a tudásszociológia megteremtője, Karl Mannheim nevéhez fűződik. Ideológia és utópia (1929) című művében az ideológiát "egy meghatározott társadalmi rend megvédésére szolgáló eszmerendszerként" definiálja - szemben az utópiával, amely a társadalmi rend "radikális megváltoztatását tűzi célul". Ilyen értelemben sem az ideológiák, sem az utópiák nem fedik le a társadalmi valóságot, lényegük szerint ütköznek azzal. A legfőbb különbség az ideológia és az utópia között az, hogy az ideológia a hatalmon lévő osztályok számára jelent eszközt a fennálló uralmi rendszer fenntartásához, az utópia viszont a felemelkedő osztályok számára segít megkérdőjelezni az eszmék uralkodó rendszerét. Mannheim szerint az objektivitást kizárólag egy olyan 'társadalmilag független értelmiség' biztosíthatja, amelynek nincsenek saját gazdasági érdekei. A háborút követő időszakban különösen amerikai szociológusok jósolták az ideológiák halálát. Az olyan szerzők, mint Seymour Martin Lipset és Daniel Bell egyetértettek abban, hogy a Nyugat politikai erői lényegében támogatják demokratikus rendszereiket, amelyek a humanista, plurális és reformer elvekre épülnek, ezért az ideológiák és az ideológiai konfliktusok immár nem játszanak lényeges szerepet a társadalom életében (R. Helenius, 1969; Heywood, 1998).
Ami az ideológia funkcióját illeti, Paul Ricoeur (1986) feltárta, hogy az ideológiák egy-egy társadalmi csoport önképének kialakítása során és az erős társadalmi motiváció megteremtésében játszanak szerepet. Az ilyen jellegű szerepek gyakran ellentmondásosak. Így bizonyos esetekben az ideológiák ennek éppen ellenkezőjét teljesítik, tehát feloldják az egyén csoporthoz, osztályhoz vagy hagyományhoz való tartozását, amelynek elismerése nem áll érdekükben.
Az ideológiák gyakran egyszerűsítő, sematikus eljárások révén paneleket és kódokat nyújtanak a társadalom, a történelem vagy bármi más értelmezéséhez. Episztemológiailag a vélemény szintjén határozható meg az ideológia, gyakran csak truizmusok és jelszavak fejezik ki. Szerkezetében, alakjában és tartalmában egyaránt változhatnak, mint ahogy a tekintetben is, hogy a társadalmi tér milyen nagy területére, milyen széles körben feltett kérdésekre kívánnak választ adni. Ennek függvényében beszélhetünk részleges vagy nem teljes ideológiákról (amelyek specifikus témákat érintő eszmékre és véleményekre vonatkoznak), és totális vagy teljes ideológiákról (amely megfelel "egy társadalmi osztály vagy akár egy történelmi korszak teljes világnézetének").
L. V.

LĂĄsd mĂŠg: kommunizmus, konzervativizmus, keresztĂŠnydemokrĂĄcia, legitimĂĄciĂł, politikai ĂŠrtĂŠkek